A zalakarosi fürdő története 1962-ig nyúlik vissza, amikor egy szénhidrogén kutató próbafúrás eredményeképpen olaj helyett 96C°-os víz tört a felszínre több mint kétezer méteres mélységből.
A 13000 mg/l ásványisó tartalmú feltörő víz vegyelemzése és orvosi hatásainak megállapítása után 1965-ben termálfürdőt létesítettek. Az akkori Zalakarosi fürdő strandja egy 333 m2 vízfelületű termálmedence és egy 60 m2-es gyermek pancsoló fogadta a vendégeket, amely három év múlva egy sportmedencével is kiegészült. A gyógyászatot is magában foglaló Fedett fürdőt 1975-ben nyitották meg, majd a következő húsz év a folyamatos fejlesztések jegyében telt. 1978-ban az „elismert gyógyvizű” fürdőt az Egészségügyi Minisztérium hivatalosan gyógyfürdővé nyilvánította.
A gyógyvíz: nátriumkloridos és hidrogénkarbonátos hévíz, amely a jodid- és bromid-ion tartalma következtében a jódos-brómos; szulfid-ion tartalma miatt pedig a kénes gyógyvizek csoportjába sorolható. A víz metabórsav tartalma igen nagy. A gyógyvíz radioaktív elemeket rendkívül csekély számban tartalmaz.
