A Fogorvosi Kutató Társaság (AADR) éves találkozóján bemutatott vizsgálat szerint a biszfoszfonát-kezelésben részesülő betegeknél a megfelelő szájhigiéné érdemben nem befolyásolja az alsó állcsont pusztulásának (nekrózis) kockázatát.
A biszfoszfonát-tartalmú szereket csontáttéttel rendelkező daganatos betegek kezelésére alkalmazzák. A szer megakadályozza a csont átépülését, melyet a daganatsejtek serkentenek a jobb mikrokörnyezete kialakítása végett, azonban gyakori mellékhatás az állcsontban kialakuló elváltozás. Egy 2008-ban, az Annals of Oncology oldalain megjelent tanulmány megállapította, hogy a csont állapotának rendszeres monitorozásával felismerhető, és így kivédhető az elváltozás. Egy másik, 2010-es tanulmány szerint a rendszeres, teljes, a szájüreg állapotát célzó kontrollvizsgálatok szintén minimalizálják a kockázatot.
Ezzel szemben Vivek Thumbigere Math és a Minnesotai Egyetem munkatársai szerint a fogínygyulladás monitorozása, és a gyenge szájhigiéné sem hozható összefüggésbe az intravénásan használt szer okozta mellékhatással. A kérdés eredetileg állatkísérletes eredmények alapján merült fel, de klinikai vizsgálatok nem erősítették meg, hogy a fog és a fogíny gyulladásai szerepet játszanának az állcsonti szövet pusztulásában. Dr. Math és munkatársai 22 daganatos beteget tanulmányoztak (15 hölgy, 64 éves átlagéletkor), akiknél biszfoszfonát használatát követően alakult ki a szóban forgó elváltozás. Ezen csoport eredményeit hasonlították a 22 fős kontrollcsoporthoz (17 hölgy, 62 éves átlagéletkor). Mindegyik beteg legalább tíz alkalommal részesült biszfoszfonát infúzióban – legtöbbjük emlőrák csontáttéte miatt. A nekrózis kezelése során többen antibiotikumot (50%), valamint klórhexidines szájöblítést kaptak.
Ezután a fogak állapotát több paraméter segítségével mérték, és megállapították, hogy az állcsonti nekrózisban szenvedőknél, illetve a kontrollcsoportnál nincs alapvető eltérés a higiénét jelző elváltozásokban. A tanulmány megkérdőjelezi a témában korábban megjelent cikkek eredményeit.
