A nevelésben rejlik a megoldás?
Amikor a szülők életvitele sportosként jellemezhető, akkor általában nem kérdés, hogy a gyerekeiknél is hasonlóra törekednek. Azokban a családokban, ahol természetes a mozgás szeretete, magától értetődő lenne, hogy a gyerekek is sportolni fognak? Egyáltalán nem az, ahogy az sem egyértelmű, hogy azok, akik nem mozognak, nem nevelhetnek sportolót. Az viszont a szülők feladata, hogy ezzel a helyzettel valamit kezdeni tudjanak, és akárhogy is alakul, elfogadják a gyerekük akaratát.
Talán senkinek nem kell bemutatni azokat az eseteket, amikor valaki azért csinál valamit egészen másként, ahogy a szülei, mert azt az utat elrettentőnek találja. Az is ismerős lehet, amikor a felnőttek a gyerekeik segítségével szeretnék behozni a kihagyott éveket, általuk szeretnék elérni azokat a sikereket, amik nekik nem adattak meg. Lehet egyáltalán jól csinálni? Legalább próbáljuk meg!
Miért fontos a mozgás?
Amikor egy szülő összes sportismerete kizárólag az online fogadás témakörébe esik, akkor többnyire nem gondolnánk, hogy a gyerek majd önmagától mozogni kezd, mégis előfordulhat, hogy felmérve a szülei állapotát, máshogy dönt. Az is lehet, hogy az iskola, egy jó tanár segítségével ismeri meg a mozgás örömét. Az is benne van a pakliban, hogy a legjobb barát elszántsága lesz majd az, ami motiválja, miközben mi legszívesebben a kanapén pihenünk.
Ha viszont aktív életet élünk, akkor próbáljunk példát mutatni, de ne a távolból, hanem inkább vonjuk be a gyereket, gyerekeket is a bemelegítésbe, játékos feladatokba. Ha van fogékonysága rá, akkor a játékkal, kisebb dicséretekkel sokat tehetünk azért, hogy kedvet kapjon a mozgáshoz, valójában ezzel járulunk hozzá leginkább a sport szeretetéhez, hiszen a többi nem rajtunk múlik majd.
Az egyik legfontosabb tehát, amit tehetünk, hogy nem kényszerítjük, illetve erőltetjük a kicsikre az akaratunkat, hanem bevonjuk, valamint bátorítjuk, biztatjuk őket. Ahhoz, hogy sikerélményük legyen, hogy máskor is kedvet kapjanak, ezek szükségesek. A szülőknek pedig a türelem az, amire ilyenkor szükségük van, mivel ez a folyamat a gyerekek számára korántsem annyira magától értetődő, mint a számukra.
Mikor érdemes belevágni?
A kezdési kor attól is függ, hogy milyen elképzeléseink vannak a gyerek jövőjét illetően. Ez persze még korántsem garancia, hiszen lehet, hogy mi már 3 és 5 éves kora között határozottan azzal a szándékkal figyelünk a mozgására, hogy élsportolót faragjunk belőle, aztán ő pár évvel később úgy dönt, ezt nem csinálja. A lényeg viszont, hogy a sportolóknak célszerű minél korábban kezdeni, míg a mozgást nem versenyből, hanem annak öröméért űzőknek néhány évvel később is elég belevágni. Ebben többnyire segítenek az óvodai közös foglalkozások is, és később aztán az iskolai órák, különórák.
Azzal is sokat segíthetünk, ha nem feltétlenül a sportolást szuggeráljuk, hanem pusztán az aktivitásban próbáljuk segíteni. Lehetővé tehetjük ezt azzal is, ha olyan helyekre megyünk, ahol szaladgálhat, labdázhat, kúszhat, mászhat – például egy játszótérre. Az is jó megoldás, ha a kerti feladatok elvégzése, amilyen a lehullott levelek gyűjtése, a gyomlálás közös feladat lesz, akár verseny formájában is, hiszen így az együtt töltött idő és a feladat sikeres végrehajtásának öröme kapcsolódik az aktivitáshoz is.
A megoldás tehát az, hogy ne a gyerekeken akarjuk behajtani az elképzeléseinket, hanem inkább bátorítsuk őket arra, hogy saját maguk is szerezzenek olyan pozitív benyomásokat, élményeket, amik alapján ne mások, hanem ők maguk dönthessenek úgy, hogy a sportolás mellett teszik le a voksukat.