|

Az -isztán országok közül, melyek volt szovjet utódállamok, Üzbegisztán az a nyitott ország, ahol a legtöbb turista fordul meg. Az országban nagyon rosszul beszélnek angolul, inkább az orosz nyelvvel tudunk boldogulni. Óriási a kosz, iszonyatos toalett állapotok uralkodnak, mindig legyen nálunk sok higiéniai törlőkendő, mert sok esetben nincs alkalmunk kezet mosni, az illemhelyiségek úsznak a „trutyiban”, vagy az útszélen pisilhatunk széllel szemben.
Tashkentbe, az ország fővárosába átszállással juthatunk el. Prágából mintegy 6 óra a repülőút.
Üzbegisztán építészetileg Iránra hasonlít leginkább, az iszlám kék, zöld és fehér színvilága dominál, és sok medresz esetén elmondható, ha egyet láttál, mindet láttad!
Tashkentben 1966-ban egy pusztító erejű földrengés szinte mindent lerombolt, a várost újjá kellett építeni, a Függetlenség terén erről a katasztrófáról egy szocreál emlékmű is tanúskodik. A fővárosban ezer éves, koszos buszok közlekednek. Érdemes végigfutni a központi bazáron, de eszünkbe ne jusson enni, ha meg akarjuk úszni komolyabb gyomorproblémák nélkül. Az utcán és bazárokban Üzbegisztánban egyáltalán ne együnk, mert a higiénia nem megfelelő a mi gyomrunknak! Nézzük viszont meg a fővárosban Barak kán medreszét, amit más néven „közép-ázsiai Vatikán”-nak is neveznek, valamint Kukeldas medreszét, mely az iszlám teológia egyik központja, és az épület a XVI. századból származik.
Az országban 3 nagy attrakció van.
Vámbéry Ármin útleírásában is szereplő Khiva városa, mely egy csodálatos „zárt” világ, a Kara-Kum sivatagban található oázisok egyike. Khiva óvárosában található minden fontos látnivaló egy csokorban van: mecsetek, medreszek, paloták és mauzóleumok, s természetesen a portékáikat eladni akaró, levakarhatatlan „kufárok”. A várost több, mint 2 km hosszú és 7-8 m magas fal védelmezte sok-sok évszázadon át.
Bukhara évszázadokon keresztül az iszlám szent városnak számított, így a legtöbb látnivaló és műemlék itt található, sok a XII századból maradt fent. Nagyon érdekes a XVI-XVII. századi Ljabi-hauz központ, ami a társadalmi élet központja, a korábban karavánszerájként működő Divan-begi medresze, ahol a kereskedők megpihentek, és a XII. századi Magoki–Attari mecset vagy Ulugbek medresze. A város közelében épült a Mokhi-Khosa Palota, amelynek csodálatos, arannyal díszített teremi a cári Oroszország hangulatát és pompáját elevenítik fel bennünk!

A harmadik lenyűgöző város Szamarkand, melynek fénypontja a Regisztán tér. Beépítését a XV. században kezdték el, igazi iszlám feeling kerít itt hatalmába bennünket a kék, mint fő szín, valamint a zöld és fehér színek kompozícióival, csodálatos homlokzatokkal, kupolákkal. Szamarkandban található a Bibi Hanim mecset, mely Közép-Ázsia legnagyobb mecsetje. Itt található Gür Emír mauzóleuma, mely a XV. századból való, és a hiedelem szerint, ha kívánunk valamit, és háromszor megkerüljük, kívánságunk teljesül. Szamarkand feltűnően jó állapotú. Ennek történelmi hátterében az áll, hogy a szocializmus elvtársai, amikor még nem nagyon lehetett külföldre, és kiváltképp nyugatra utazni, a Szovjetunión belül utaztak, és Szamarkand ilyen „üdülési”, kulturális központ volt, tehát a „nagy, egységes Szovjetunióban” sem hagyták lehanyatlani!
Az Iránt és Üzbegisztánt egyaránt megjárt fanatikusok egyöntetű véleménye, hogy Üzbegisztán építészetileg vetekszik Iránnal, sőt, felülmúlja azt.
A szállodák jó minőségűek, az emberek kedvesek, sokuknak van arany fogkoronája, ez a mai napig a gazdagság „fokmérője”. 4 dollárba kerül az éves fűtés, mert az országban sok a földgáz, s így az üzemanyag is rendkívül olcsó, 11 Ft körüli! Az árak nem alacsonyabbak a nagyvárosi üzletekben, mint idehaza. Költőpénznek dollárt vigyünk, de vigyázzunk, mert csak a „nagyfejűeket” fogadják el. Tehát az 1 dolláros címleteket itthon hagyhatjuk, nem igazán fogadják el, inkább 5, 10 dollárosokkal készüljünk az útra.
|