|

Az egykoron “európai kultúra bölcsőjeként” emlegetett város úgy hívogatja a turistákat, hogy az Akropoliszt és a görög fővárost egyszer az életben minden európainak illik látnia.
Olyan illúziókkal indulunk az útnak, hogy az Olimpiák városába látogatunk, ahol a Pláka bazárjai keleti hangulattal hívogatnak, s az ókori „beszélő kövek” és építészeti remekművek olyan „feelinget” ajándékoznak majd nekünk, mint amit Isztambul is nyújt.
Ha a belvárosban, a Synthagma tér környékén szállunk meg, gyalogosan minden említésre méltó látványosságot megnézhetünk a görög fővárosban.
A Synthagma téren óránként van őrségváltás, amit az amúgy érdektelen Parlament épülete előtt mégis érdemes megnéznünk. A Parlament régen a királyi palota kívülről semmitmondó épülete volt. Éppen szemben a Parlamenttel, valamelyik kis szűk utcán felsétálhatunk a Plákáig. Ezen utcácskák hasonlítanak leginkább a török-arab bazárokra, bár hangulatuk, és portéka kínálatuk messze elmarad azoktól. A városrészben rengeteg taverna, étterem van, jártunkban-keltünkben egy jó gyros-ra és egy frappéra, azaz jeges kávéra feltétlenül üljünk be, mert abban nem fogunk csalódni!
Gyalogosan megnézhetjük a Plákától nem messzi Zeusz templomot, és magát a teljes Akropoliszt is, Erekhtheion-nal, színházzal, tokkal-vonóval együtt. Az UNESCO 1990-ben vette fel a „Világörökségek” listájára. Az Akropoliszra célszerű vasárnapi napon ellátogatni, mert ekkor ingyenes a belépés.
Jó, ha felkészülünk rá, hogy a személyes élmény messze elmarad attól, amit a különböző fotókon és prospektusokban látunk. Az Akropolisz építménye rossz állapotú, ottjártamkor körbeállványozott volt, és ellentéttel a libanoni Baalbek-kel, itt még állványozás nélkül sem mehetünk be sétálni az oszlopsorok közé. Ellenben millió turistacsoportot kerülgethetünk, de még az Athénra nyíló, amúgy szép panoráma sem kárpótol a csalódásért.
Ha visszatérünk a Synthagmára, a szomszédságában találhatjuk a Nemzeti Parkot, ahol el ücsöröghetünk egy kellemes hideg üdítővel a hatalmas fák árnyékában, s megtekinthetjük a közeli Hadriánusz-Kaput, valamit a sétánk közben utunkba eső kis kápolnákat.
Athén legszebb épülete a Panepistimiou sugárúton található. Ez az Athéni Egyetem épülete, mely a Nemzeti Könyvtárral és az Athéni Akadémia épületeivel az "Athéni Trilógiának" nevezett egységet alkotja, ami a 19. század végén épült.
Nem messze a „Trilógiától”, a szomszéd párhuzamos utcában találjuk az Athén Városi Múzeumot és a Történeti Múzeumot is. Mindkét múzeum érdekes, szép bútorokkal és népviseletekkel gazdagon díszített, ám kb. 1-1 órás elfoglaltságot jelent. A belépők aránylag olcsók, 4-5 euró körül mozognak, és rajtunk kívül nem nagyon lesz más a múzeumban.
A 2004-es Olimpia tiszteletére újították fel a Nemzeti Régészeti Múzeumot, ahol értelemszerűen a világ legteljesebb görög művészeti gyűjteménye tekinthető meg. Azoknak ajánlott, akik imádják a köveket, kiváltképp az Akropolisz okozta csalódások után.
A Benaki Múzeum, ami az új "Iszlám művészetek" részlegét is magáénak tudja, az arabistákon kívüli átlagturistának „felejthető”.
Az Athéni Planetárium viszont a világ egyik legnagyobb planetáriuma.
Ami igazán megnyerő Athénban, az a metrója. Nemcsak a világ egyik legmodernebb, de legszebb hálózata is. Amikor lemegyünk a metróba, felmerül bennünk a kérdés, hogy nem múzeumban járunk-e, hisz vitrinekben különböző ásatásokból származó agyagedényeket csodálhatunk meg, mindezt gyönyörű tisztaságban.
Athén közel 4 milliós nagyváros az agglomerációjával együtt. Rengetegen közlekednek motorral, de délutánonként így is „beáll” a forgalom, ezért érdemes metróval közlekedni. A történelmi belvárosban gyalogosan is mindent kényelmesen elérünk.
Ami csalódás az Athénba látogatók számára, hogy a nevezetességek tulajdonképpen egy hétvége két napja alatt kényelmesen megtekinthetők. Athén igaziból nem él, nem lüktet magas hőfokon, kulturális értékeiben pedig messze elmarad attól, mint amilyen prekoncepciókkal és illúziókkal indulunk el utunkra tanulmányaink táptalaján.
|