|
Hitelem van. Svájci Frankban. Pénzügyi szakemberek, gazdasági tudorok törik a fejem felett a pálcát, neveznek gazdasági analfabétának, meg felelőtlennek. Lassan már csak szemlesütve járhatok. Hát elég volt! Kikérem magamnak!
Nyilván nem független az uborkaszezontól, de az utóbbi időben szinte minden sajtótermék a frank árfolyamával foglalkozik. Én belátom, hogy a pénzvilág embereinek izzad a homloka, hogy brókerek kapnak a szívükhöz egy-egy hullám után és bizony nem is ez a része zavar, hiszen ők ebből élnek. Én viszont nem.
Én egyszeri adósként évekkel ezelőtt arra ragadtattam magam, hogy CHF alapú hitelt vettem fel. Most meg azzal kell, hogy szembesüljek, hogy néhány szakértő vagy önmagát szakértőnek gondoló kommentelő pénzügyi analfabétának nevez, olyannak, aki a hitel felvételekor nem volt tisztában az árfolyamkockázatokkal és akit meg kell(ene) menteni. Ebből nekem elegem van.
Először is: Néhány évvel ezelőtt nagyjából úgy lehetett forinthitelt felvenni, mint ma svájci frank alapút. Ahol meg kínáltak ilyesmit, ott olyan kondíciókkal, hogy most a válság tobzódásakor értem el azt a törlesztőrészletet, amit amúgy forint alapon az első pillanattól fizethettem volna. Nem felelőtlen voltam, hanem egyszerűen kiszámoltam, hogy hogyan éri meg jobban.
Másodszor: A jelenlegi válság tart már vagy két hónapja. Én viszont 25 évre vettem fel a hitelemet. Ha a helyzet így marad, akkor nem válság van, hanem ez az üzemszerű működés.
Harmadszor: Ne tessék engem megmenteni! Üzenem a politikusoknak, hogy ha nem tudok törleszteni és bajba kerülök, akkor ez nem az árfolyam miatt van, hanem azért mert elvesztettem a munkámat. Ne pillanatnyi szimpátiát keressenek az én bőrömre, mert úgysem fog bejönni. Foglalkozzanak azzal, ami tényleg fontos. Ha meg az árfolyam olyan fontos, akkor talán nem kellene hülyeségeket beszélni.
Pláne nem kell megmenteni úgy, hogy beledögöljek. Állítólag felelőtlen pénzügyi analfabéta vagyok, de elémtolnak egy adósmentő csomagot, ami nem szól másról, mint hogy újabb hitellel foltozzam ki, ami most hiányzik. Tudom, nagyon akarnak rajtam segíteni...
Ha nagyon a bankok körmére akarnak nézni, akkor hajrá! Ebben én partner vagyok. Adnék is pár tippet: Arra keressenek választ, hogy a kezelési költséget miért nem forint alapon fizetem és mitől lehet az, hogy ez a bank akaratából változhat? Megtilthatnák persze az ilyesmit, csak akkor aligha lehetne tartani a markot a bankadóból befolyó összegért.
Az olyasmi meg már végképp kiveri nálam a biztosítékot, amikor az ellenzéki Szekeres Imre, a párt gazdasági géniusza azt javasolja, hogy a munkáltató fizesse meg - persze önkéntesen - az én hitelem árfolyam okozta magasabb törlesztőrészletét. Hát ennyire hülyének látszom? Ennyire kell(ene) a népszerűség?
A végére pedig a lényeg: Én bármikor partner vagyok abban, hogy jól verjük el a port a bankokon, a gaz bankárokon. Csakhogy...
Lehet a bankárt útálni, de amikor hitelt kérünk tőle, akkor bizony nem a sajátját adja oda (kamatra), hanem a betétesekét. Jelen esetben pl. a németországi Mari néni megtakarítását. Ha nem fizetjük vissza a hitelt, akkor Mari néni pénzét loptuk el. Ha becsődölünk és azért nem fizetünk, akkor az Mari néninek is, meg a banknak is rossz.
Mert a banknak nagyon nem érdeke, hogy mi ne fizessünk, ne tudjunk fizetni. Ezt belátni egyáltalán nem nehéz, mindössze fel kell szorozni a futamidő hónapjait a törlesztőrészletekkel. Annyi pénzt szeretne tőlünk kapni a bank.
Ha baj van, akkor mindenki bátran keresse fel a bankot, mert nem csak mi szeretnénk fizetni, hanem a bank is szeretné, hogy tudjunk is. Többre megyünk vele, mint ha a minket menteni próbáló, de ugyancsak devizában eladósodott politikusokkal mentetjük meg magunkat.
A pénzügyi tudorok meg elhihetik, hogy kiszámoltam. Most pl. vennék fel hitelt svájci frankban. Szóljon valaki, hogy hol tudok!
|