Gondoltam elmesélem Nektek egy történetet. Van aki már ismeri a sztori egy részét, vannak akik még nem, így kezdem az elején.

Két éve már, hogy egy magyar levelezőszerverről kéretlen levelet kaptam, amiben felhívták figyelmemet induló új magyar weboldalra, csinos magyar lányokkal. A lap cimében utaltak a tinikre, a 18-ra, gondoltam tucat pornólapról kaptam érdektelen értesítést. De valami azt sugallta nézzem meg mi is ez az új oldal és nem a del gombra böktem azonnal.... Természetesen kamaszodó lánykák néztek vissza rám a képernyőről. Az egyik kislány mintha a saját - akkor 12 éves - lányom lett volna... Nem tudom ésszel felfogni, a szinte gyermekkorú lányok fejlődésnek még alig indult teste milyen elme számára jelenthetnek szexuális izgalmat?

Az a bizonyos lila köd ereszkedett a szemem elé, fogtam a telefont és tárcsáztam a 107-et. Kaptam egy e-mail cimet, ahová továbbíthattam a levelet forráskóddal együtt.

Eltelt néhány hónap és csalódottan forgattam az értesítőt, hogy megszüntették ismeretlen személy ellen a nyomozást, nem találták meg az oldal készítőjét, se mást, aki felelni tudna azért, hogy ilyen szenny a neten létezhetett még ha rövid ideig is. Teltek a hónapok, majd jött a postás,   a Nemzeti Nyomozóiroda ismét aktivvá tette az ügyet. Ha már a "nagyfiúk" is beszálltak, látszott némi esély rá, hogy az internet adta lehetőségeket kislányok sérelmére kihaszáló delikvenst felelősségre is vonják.

Lassan két hete ismét kaptam egy levelet, ami nekem szólt mint feljelentőnek és egy férfinek, mint vádlottnak. A weboldal készítője már nem egy fantom, neve, címe, életkora is van. Persze örülök, egy emberrel kevesebb fog ártani csemetéinknek, egy emberrel kevesebb fog szaladgálni az utcán, aki cselekedetével visszavonhatatlan károkat okozhat. Gondolom majd védekezik azzal, hogy ő csak szerkesztette a lapot, csak feltette a fotókat, a filmeket, nem ártott senkinek. Úgy vélem, aki kielégiti a beteg igényt, az még rosszabb mint maga a beteg. Dióhéjban ennyi a történet, gondolom nem csak én vagyok rosszul a pedofiliától, nem csak az én gyomrom ugrik össze ha fiatalkorúak sérelmére elkövetett borzalmakról hallok.

Ennyi a történet, igazából nincs se happy se and. Bár azért csendben jó érzés kerít hatalmába, mert elmondhatom, hogy valamit már tettem korunk egyik rákfenéje ellen, nem mentem el szó nélkül egy ártatlannak tűnő levélke mellett és nem forditottam el a fejem.

Kedves rendőr Urak és Hölgyek, Önöknek meg köszönöm, hogy a szénakazalban megkeresték azt a bizonyos tűt.