Annak idején sokan meglepõdtek Freud elméletén, sõt nem csupán meglepõdtek, meg is botránkoztak. Hogy egy csecsemõnek orális örömöket okozna a szoptatás? Micsoda szemérmetlenség! Pedig a legendás lélekdoki ezt állította. Szerinte a pelenkázás, fürdetés, táplálás során nem csupán etetjük és tisztába tesszük a gyermekünket, hanem testi örömöket is biztosítunk számára. S mivel a szoptatás során a csecsemõ a szájával tapasztalja meg az örömforrást, a késõbbikben is ettõl reméli a további örömöket, ezért vesz mindent a szájába. Ezek ú.n. autoerotikus történések, amelyek a késõbbi szexualitás elsõ csírái.

A következõ, kb. 3 éves korig tartó freudi szakasz az anális, amikor is a gyerekek lassacskán megtanulják a szobatisztaságot. Ilyenkor a piciket borzasztóan érdeklik a vizelettel és széklettel kapcsolatos dolgok, és a visszatartás, kiürítés egyaránt örömet okoz számukra. A szülõknek ebben az idõszakban ügyelniük kell arra, hogy a gyerekekben ne alakuljanak ki olyan érzések, melyek szerint a saját testük és annak mûködése a tabu körébe tartozik. Ebben az idõszakban a gyerekek különösen szeretik összepiszkítani magukat, ezért ne tiltsuk õket túlságosan ezektõl az élményektõl. Szabad a gyurmázás, festés, homokozás, sarazás.

Óvatosan kell viszont bánni a popsi környékével – még a szokásos fenéktörléssel is -, amikor például végbélkúpot kell adni, vagy lázmérésre van szükség, mert a gyerek annyira megijedhet, hogy akár felnõtt koráig kitart a behatolástól való félelme.

A következõ freudi szakasz a fallikus, melynek során a gyerek figyelme egyre inkább a nemi szervek felé irányul, ilyenkor nem ritka az önkielégítés sem. Bár ez a tevékenység is végzõdhet orgazmus-szerû élménnyel, sokban különbözik a felnõttkoritól. Például abban, hogy nem kapcsolódik hozzá fantáziatevékenység, és nem maga az orgazmus a célja, gyakran valamilyen másik eseményhez kapcsolódik. A gyerekkori maszturbáció viszont semmiképpen sem bûn, nem jelent semmi rosszat, sõt a gyerek természetes szexuális fejlõdését jelzi.

De ez csak akkor érvényes, ha mondjuk az elalvásra, vagy szorongásos helyzetre korlátozódik - mondja Hódi Ágnes gyermekpszichológus. A maszturbáció az örömképesség legfontosabb kiindulópontja, ennek ellenére a gyerek bûntudatát a szülõ még a legtermészetesebb viselkedési móddal sem tudja megakadályozni. A szülõkben ugyanis önkéntelenül valamiféle zavar keletkezik ezzel kapcsolatban és természetesen bizonyos keretek közé szorítják ezt a tevékenységet, ez pedig bûntudatot ébreszt a gyermekben.

- De a szülõk az én tapasztalatom szerint nagyon pontosan érzik, hogy meddig egészséges a gyerekkori maszturbáció és mikortól nem az- meséli Hódi Ágnes. Ha a gyerek a nap nyolcvan százalékában ezzel foglalkozik, ha semmilyen más örömforrása nincs, az már nem természetes. A legtöbb felnõtt hajlamos a saját szexualitásához való viszonyával szemlélni a gyermeki maszturbációt, holott ilyen esetben az önmegnyugtatás és a maszturbáció között nincs nagy különbség. Viszont tudatni kell a gyerekkel, hogy ez az õ saját ügye, ezért ne csinálja mások elõtt.

Nagyon fontos, hogy szülõk tartsák kellõ tiszteletben a gyerek szemérmességét, és semmi olyat ne erõltessenek rá, amit nem akar. Ne nyissanak rá a vécében, és ne vegyék le róla a fürdõnadrágot, fürdõruhát a strandon, ha nem akarja.

Forrás: Nõk Lapja

Hozzászólások (0)

A hozzászólások megjelenítése/elrejtése

Szólj hozzá Te is!

A hozzászólás-űrlap megjelenítése/elrejtése

Név:

Email:

Hozzászólás:

kisebb | nagyobb

Írd be a képen látható karaktereket

Küldés