Olvasom a helyi újságot és szinte kiböki a szemem az egyik cikk címe: Mérnök informatikusok lehetnek 2-es matekkal?
No, persze! Láttunk már "karón varnyút", ismerjük, hogy az ilyen hatásvadász címek – persze kérdőjellel a végükön – mit jelentenek. No de akkor is... Pontosan ezt írja: "Sokan kerültek be idén a Szegedi Tudományegyetem mérnök informatikus szakára középiskolából hozott 2-es matematika érdemjeggyel is. Ennek az az oka, hogy szinte minden jelentkezőt felvettek a felsőoktatásba." És sehol egy kérdőjel...

Persze a cikkből kiderül, hogy miért is van így: "A természettudományi és műszaki szakokon idén annyi diákot és olyan eredménnyel vehettek fel a felsőoktatási intézmények, amennyit csak tudtak." Máshol azt olvasom, hogy a jelentkezők 83,4%-a felvételt is nyert. Igen, akár kettessel is.

Nyilván a pénzről szól a dolog. De kinek a pénzéről? Ugye, azt gondolnánk, hogy ezt a magas számot úgy sikerült elérni, hogy ennek döntő többsége költségtérítéses formában, azaz saját zsebből finanszírozza a tanulmányait. Ennek némileg ellentmond ez a grafikon, mely egy prezentációból való innen.

A kék mező az állami finanszírozású képzés.

Hogy mi is ezzel a bajom? Azt gondolom, nyilvánvaló, hogy nincs az rendben, ha a köz pénzéből finanszírozzuk, hogy valaki "hátha" alapon - mert mi más lehet a motiváció kettes matekkal - megpróbálkozzon a felsőfokkal. Nyilván majd kirostálódik az első, vagy második évben, mert ugye nem véletlenül kettes az a kettes. De nem az ablakon kidobott pénz a fő baj.

Sokkal nagyobb probléma, hogy ezek a fiúk-lányok elhiszik, mert elhitetjük velük, hogy bizony szerezhetnek diplomát. A náluk fiatalabbak meg megtanulják, hogy teljesen felesleges tanulni, gürcölni, hisz csak a lapot kell kitölteni, más követelmény szinte nincs is. Majd jelentkeznek valami büfé-ruhatár szakra, oszt addig se kell dolgozni.

Beiratkoznak hát és később szembesülnek vele, hogy esetenként már a kérdést sem értik. Kitesszük őket egy "semmire sem vagy jó" kudarcélménynek. 

Pedig könnyen  lehet, hogy jó szakmunkás válna belőlük. Ehelyett fiatalok ezrei próbálkoznak, hogy megszerezzék a felsőfokú képesítést. Sokuk végiggürcöli és meg is szerzi. (Ez még a jobbik eset.) Azután diplomával a szebében szembesül vele, hogy bizony kevés, ha csak elvégzi, képességei már nem teszik lehetővé, hogy a papírnak megfelelő állást is vállaljon. És a végén így születnek a diplomás ügyfélszolgálatos munkatársat felveszünk, vagy érettségivel takarítót keresünk hirdetések. Mert a munkáltatók megtehetik.

Persze nagy a szülői felelősség is. Nagyon nagy. Mert ugyan ki ne szeretné, hogy a gyermeke legalább annyira, de inkább többre vigye, mint ő? Ki ne oktatná, hogy "tanulj, különben nagyon sokat kell dolgoznod".  És ha a gyerek tanul, az jó. De ha nem, hát akkor is megpróbáljuk bepaszírozni, mert majd ott hátha.

Ahelyett, hogy tanulna egy tisztes szakmát és lenne sikeres iparos. Mert mi szülők nyugodtan lehetünk ám arra is büszkék ha fiunk jó asztalos, akit dícsérnek.

Ha lenne böcsülete a szakmunkásnak.

Ez meg persze azért vicces dolog, mert bizony van. A kasszánál. Ha választanom kellene a klinikai professzor, vagy kedvenc vízvezeték szerelőm jövedelme között - hát egy percig nem haboznék.

Summa summárum, valami ezzel a felsőoktatással nagyon nincs rendben. Vagy velem.