Mamanetet kezdőlapnak!
The Code – egy prémium Holt-tengeri kozmetikum a Jordán oldalról!
Jordánia nem kevésbé nagyhatalom a Holt-tengeri kozmetikumok gyártásában és forgalmazásában, mint a tó másik felét birtokló Izrael.
Bejelentkezés
A regisztráció nem jár számodra semmiféle anyagi kötelezettséggel, azonban ezzel elfogadod magadra nézve a Mamanet házirendjét.
Érezd jól magad!
... és ne feledd! "Ne bánts meg másokat!"
Érezd jól magad!
... és ne feledd! "Ne bánts meg másokat!"
| Csokoládé - házilag |
 |
 |
 |
| Kulináris élvezetek - Édességek, desszertek | ||||
| 2009. január 25. vasárnap, 19:58 | ||||
|
... kellõ elhatározást és halált megvetõ bátorságot gyûjtünk, mielõtt elszánjuk magunkat a történelmi tettre. Ehhez némi legális doppingszereket is használhatunk, de kizárólag az "A" betûsök közül. (Úgy, mint a sör, a bor, a pálinka, a konyak, a szomszédasszony... Ja, izé... Ez utóbbi nem is.) Persze ez a bemelegítõ csak a hozzám hasonlóan elszánt apukákra vonatkozik.
Ha már bejutottunk a konyhába... ... és még mindig kitart az elhatározás, akkor megkérdezzük a "zasszonyt", hogy hol találunk olyan lábost, amibe ha a cukrot beledûtjük és ráöntjük a tejet, akkor az így nyert massza magasságát egy egységnek számolva még kb. öt egységnyi lábas magasság áll rendelkezésre. (Ha az asszony nagyon bambán néz, akkor egyszerûsítsünk és kérjünk egy 2, vagy három literes lábast. Olyan fajtát, ami magasabb, mint széles.) Ha a lábosra szert tettünk, akkor ebbe borítsuk bele a cukrot, öntsük rá a tejet, majd rakjuk félre! Következõ lépésben tegyünk szert egy másik edényre. (Nálunk a mûanyag vált be erre a célra.) Pl. tökéletes megoldás a robotgép ibrikje, de más bidli is tökéletes lesz. Ebbe a pitlibe gondosan beletöltjük mindazon javakat, melyet a modern világ adományaként szorgalmas munkával összevadásztunk a sarki boltban. Azokra az élelmiszeripari termékekre gondolok, amelyek felül, mint hozzávalók vannak feltüntetve, de a másik lábosban nem találhatóak. Ezeket egyenletesen keverjük el addig, amíg színük egynemû nem lesz. (Tehát nem lesz foltos a kakaó és a tejpor!) Persze a dolog nem ilyen egyszerû... Mivel kb. egy miliméteresre szeletelt vajat nem lehet kapni - errefelé legalábbis - ezt kénytelenek leszünk saját magunk elõállítani. (Ehhez késre és hideg vajra lesz szükségünk. Az sem árt, ha van orvos a családban, aki gyorsan visszavarja ujjainkat.) Szóval fogjuk a vajat és az elõzõleg összekevert mindenfélére szép nyugodtan - bátorító ismételt használata javallt! - elkezdjük szeletelni. E szeletelés során figyeljünk arra, hogy ne egymás tetején legyenek a szeletkék, mert akkor akár fel se szeljük... (Ez persze nem azt akarja jelenteni, hogy kár szeletelni, hanem hogy arra kell törekedni, hogy egymástól elválasztva legyenek a szeletek...) E ténykedésünk során, amikor is minden összpontosított figyelmünkre szükség van, el fog jönni az a pillanat, amikor rájövünk, hogy a világ bizony tökéletlen. Jelen esetben ez abban fog megnyilvánulni, hogy már nem tudjuk úgy szeletelni a vajat, hogy ne egymásra rakódjanak a szeletkék. De nem véletlenül hívnak minket Homo Sapiens-nek. Egy zseniális õsünk rájött már arra, hogy ilyenkor nincs más dolgunk, mint határozott mozdulatokkal megkeverni ezt az izét... Ilyenkor a vaj vékony tejpor réteget húz magára illetve a bidlink aljára vándorol. El fog jönni az a perc is, amikor komolyan elkezdünk azon gondolkodni, hogy nagyobbacska vagyonra tennénk szert a szeletelt vaj forgalmazásával. Ez valószínûleg az elsõ csomag fogyásával hozható összefüggésbe. Ilyenkor jusson eszünkbe, hogy kb. mikorra várható, hogy az életben mégegyszer nekifogunk ilyesminek és egybõl romba dõlnek a szeletelt vaj piacképességét és azon keresztül meggazdagodásunkat ígérõ álmaink. Nos, amikor már van két bidlink, egyikben a cukor és a tej, a másikban a többi, akkor már nem szabad feladni! Tapasztalatból mondom, hogy ez az a perc, amikor a férfiember eljátszik a gondolattal, hogy inkább lemosná a kocsit, ezt meg majd az asszony fejezze be, de kitartás! A nehezén már túljutottunk! Szóval eljött a pillanat, amikor fõzni fogunk. Ennek elsõ jele, hogy meggyújtjuk a gázt. Levesszük alacsony lángra és a cukros izét rárakjuk. Most nincs más dolgunk, mint kellõen átszellemült arcot vágva fürödni a dicsõségben, hogy mi ilyen rátermettek vagyunk - miközben szépen lassan kavargatjuk a cukrot. Eleinte kicsit nehezen akar menni, de ahogy olvad könyebb lesz. Persze a nehézség nem a kifejtett erõ miatt érdekes, hiszen mi - a teremtés koronái - Atlaszt megszégyenítõ izomzattal rendelkezünk és játszva bánunk el ilyen kihívásokkal is. Szóval az nehezíti a dolgot, hogy a lábos nincs rászögelve a gázra - amit egyébként nem is javasolnék - és emiatt hajlamos onnan elvándorolni. Szóval kavargatjuk ezt az izét, és egyszer csak arra leszünk figyelmesek, hogy a lábas szélén buborékok jelennek meg. (Már közel a cél!) Folytatjuk a kavargatást egészen addig, amíg habos, szirupos nem lesz és el nem kezd kifutni a benne lévõ tej. Hagyjuk futni, miközben kevergetjük egészen addig, amíg ezt a lábos magassága engedi. Amikor elértük a tûréshatárt, akkor egy határozott mozdulattal zárjuk el a gázt, egyik kezünkkel fogjuk meg a lábost (Vigyázat! Meleg!) És végtagjaink összehangolt munkájának segítségével szépen lassan öntsük rá a tejporra. Azért kell hozzá mind a két kezünk, mert az öntés közben a fakanállal finoman keverjük a tejport. Miután az egészet beleöntöttük, akkor már határozottabb mozdulatokat is engedve csomómentesre keverjük el. (Van úgy, hogy ez nem fog teljesen sikerülni. Ilyenkor ne kacsingassunk a kézi mixer felé, mert leégetnénk - inkább hagyjuk csomósan. Nem lesz semmi baja.) Ha készen vagyunk, akkor hagyjuk hûlni. Ha már dermedt egy kicsit, akkor ismét próbálkozhatunk a csomómentesre keveréssel, de ha nem, hát nem. Ha kihûlt mehet a hûtõbe. Epilógus Ha elkészültünk, akkor azzal a boldog tudattal pihenhetünk le e kimerítõ megpróbáltatásokat követõen, hogy most vagy fél napig békét hagynak gyermekeink - addig csak kitart...? Ha legközelebb is rászánjuk magunkat, akkor jusson eszünkbe, hogy a csoki állagát (azaz, hogy mennyire keményedik ki) elsõsorban a tej mennyiségével tudjuk befolyásolni.
A kemény munka után sok elismerést Dovi
Hozzászólások (8)A hozzászólások megjelenítése/elrejtése ...
Időnként rámjön és akkor jó, ha meg nem, akkor lényegében olvashatatlan amit írok. De azért köszönöm!
,
2010. május 17., hétfő
...
Szia Dovi!
Nem tudom gondolkoztál-e már rajta, de nekem az az érzésem leírásodat elolvasva, hogy remek író válhatna belőled! Üdv: Regi
,
2010. május 17., hétfő
...
Beus!
Csokireceptek után kutattam és megláttam(még)válaszolatlan kérdésed. Használhatsz kókusztejport(ami még egy kis plusz ízt is ad a csokinak,ha szeretitek a kókuszt..)vagy használhatsz szójatejport,rizstejport,stb. Sokféle gabonából és egyéb növényből készülnek tejporok,általában bio-,gyógynövényboltokban,vagy esetleg hiper-,szupermarketekben kapható. Sok sikert és jó étvágyat hozzá!
,
2009. december 09., szerda
...
Nagyon klassz a leírásod a csokiról. Csak egy kérdésem van. A tejport nagyon muszály használni? Lehet valami mással helyettesíteni? A fiam tejallergiás. (sajna) A tejet én készítem neki házilag rizsből. De tejport nem hiszem, hogy tudnék... Kérlek segíts, ha van rá ötleted!
Köszi Beus
,
2009. december 09., szerda
Szólj hozzá Te is!
|
||||
| Módosítás dátuma: 2012. február 07. kedd, 13:54 |
Pechemre egyszer az életben csináltam kislányomnak csokoládét. Azóta állandóan napirenden van a kérdés. Hogy azért mert finom, vagy azért mert én csinálom? Ki tudja? Talán nem is kell feszegetni. 
(Itt most beszúrom a kész termék fogyasztás közbeni képét, hogy kitartson a lelkesedésünk, illetve bizonyítsam, hogy a gyakorlatban is képes vagyok e nagyszerû tettre.)
A hozzászólás-űrlap megjelenítése/elrejtése
© APTLAB Netstudio ec.