Mivel lassan de
biztosan közeledik az idei karácsony is VÉGRE VALAHÁRA, eszembe ötlött
hogy ideje megosztanom egy, a családunkban felette kedvelt, édesség
receptjével a Nagyérdemût a "Sohase Lehet Elég Korán Elkezdeni A
Karácsonyi Készülõdést" jelige szellemében.
Ezt a csemegét
évrõl évre elkészítjük valamilyen formában, azóta hogy néhány hónapot
töltöttem Kanadában élõ unokatestvéreimnél, akik sajnálván hogy
kimaradok a Nagy Ünnepi Hacacáréból, elõrehozták nekem a készülõdést és
bár még csak augusztus havát írtuk a naptárban, mi mínusz negyven fokra
állítva a légkondícionálló berendezést, bundabugyiba bújtunk és
hagyományos Szentestét ültünk, ahogy az a nagykönyvben meg vagyon írva!
Ezek után én szívemben a szeretet ünnepének melegével és táskámban
a legkülönlegesebb amerikánus édességrecepteket tartalmazó
jegyzetfüzetkével szépen hazarepültem kis hazámba.
Most a Csokkiba Mártott és Moggyoróba Buggyolált Piros Allma recepjével rukkolok elõ:
Hozzávalók:
- 4-5 pirosalma (a mennyiség a családtagok számának függvényében módosítandó)
- 2 tábla tej- vagy fehér- vagy étcsokoládé (ízlés szerint) …
esetleg mindhárom eccerre (két tábla csoki éppen arra elég, hogy
beborítsunk vele 4 almát és még marad is belõle annyi, hogy
csemeténk/férjünk/jómagunk kilafatyolhassa a maradék olvasztott csokit
a tálból)
- 20-30 dkg földimogyoró vagy dió vagy mandula vagy pisztácia vagy
kesudió vagy paradió vagy pekándió vagy makadámdió vagyis egyszóval
akármilyen MAG, csak az a fontos, hogy semmiképp se legyen sózott
- néhány csipet fûszer ízlés szerint, például: õrölt fahéj, õrölt
szegfûszeg, õrült ánizs (ahogy a férjem mongya), reszeltcitromhéj,
reszeltnarancshéj, Kotányi Mézeskalács Fûszerkeverék, õrölt gyömbér
vagy akármilyen, édességekhez használt fûszer használható
- néhány fagyipálcika, vagy saslikpálcika
Elkészítési hadmûvelet:
Az elsõ és legfontosabb lépés az, hogy a csokáládé
szilárdítlanítása elõtt mindent készítsünk elõ alaposan, mert ha a
csoki már folyékony állapotban van, akkor igen-igen fürgén kell hogy
mozogjon a kezünk, nincs idõ mással foglalkozni.
1. A pirosalmákat alaposan megmossuk, és egy puha törölgetõronggyal
olyan fényesre suvickoljuk õket, hogy Napocska sugarai hanyatt essenek
rajtuk. Ennek ellenõrizése céljából idõnként dugjuk ki õket az ablakon,
hogy Napocska könnyebben hozzáférjen.
2. Miután a pirosalmák már csacsognak és ragyognak és tündökölnek
és csillivilliznek, nyársaljuk fel õket könyörtelenül a cupkájuknál a
pálcikákkal (pont úgy mintha egy vámpírt akarnánk szívét átszúrva
ártalmatlanná tenni, de azért felesleges hagymát akasztani a nyakunkba
és keresztet formálni ujjainkkal)
3. A földimogyorót (vagyis a magokat) megpucoljuk,
fagyasztózacskóba töltjük, bekötjük a zacsi száját, mosogatórongyba
csomagoljuk, majd a konyhapultra helyezve elkezdjük irgalmatlanul
püffölni a bugyrot mondjuk egy kloffolókalapáccsal, ezzel könnyedén
elérve, hogy megfelelõ méretûre daraboljuk az amúgy is kisméretû
magvakat, amiket amúgy elég macerás lenne egyenként baltával szétvágni.
4. Végül a csokoládékat kockákra törjük, fémtálkába helyezzük,
rászórjuk a fûszereket és gõz fölött megolvasztjuk õket, folyamatosan
kavargatva (amíg még nem folyékony addig folyamatosan birizgálva) és
idõnként álmodozva beleszimatolva a levegõbe, hogy meglegyen az illatos
alaphangulatunk.
5. Mikor a csoki már szép simára van kikeverve a füszerekkel, félig
belemártjuk az almát, kicsit megforgatjuk benne, hogy jó vastagon
belepje a csoki, majd belehempergetjük a mogyoróba.
Miután végeztünk, valahogy így fog kinézni ínycsiklandozó alkotásunk:

Jó étvágyat!
Néhány további alternatíva:
A tejcsoki-földimogyoró a leghagyományosabb változat, de ettem már
fehércsoki-pisztáciásat is, ami elég jól nézett ki, vagy van aki
banáncsipszet vagy aszaltgyümölcsöt használ, ha allergiás a magvakra.
Az ínyencek a 70%-os kakaótartalmú feketecsokiba kevert õrölt
csilipaprikára esküsznek, ami elég fura, de a mamám imádja, míg a
franciák nem is lennének franciák ha nem eképpen módosították volna az
alapötletet:

|