Mondhatjuk, hogy a méhen belüli fejlõdés mindig foglalkoztatta az emberiséget. A mai napon csak röviden, vázlatosan arra térnék ki, ami a mai ismeretünk a magzat méhen belüli fejlõdésérõl, életérõl. Az elmondandó tapasztalatokat, eredményeket részben állatkísérletek, részben az emberi, spontán vetéléssel korán világra jött magzatok és a szervezeten kívüli megtermékenyítések szolgáltatják.

Amikor a megérett petesejtet az érett ondósejtek közül a leggyorsabban, legcélirányosabban mozgó, azaz a legnagyobb vitalitással rendelkezõ ondósejt megközelíti, azon egy domb, az ún. termékenyítési domb keletkezik. Ezen a ponton hatol be a spennium a petesejtbe. Amint ez megtörténik, a termékenyítõ ondósejt hatására a petesejt kürül kialakuló termékenyítési hártya megakadályozza, hogy még egy ondósejt bejuthasson a petesejtbe. Az ondósejt egy enzimet, oxydase-t visz a petesejtbe, aminek a hatására a petesejt O2 fogyasztása kb. hatszorosára nõ meg. Így alakul ki az az anyagcserefolyamat, ami a további fejlõdés, osztódas alapja. Felmerülhet valakiben a fizikai ingerre, rázásra, tûszúrásra bekövetkezõ sejtosztódás lehetõsége is. Ilyen valóban van, de ez a pete-plasma colloidjának a változásából adódik és az elõbb elmondott anyagcsere- változásokat nem hozza létre. Az ondósejttel történt megtermékenyítés után tehát e petesejt minõségileg más lesz, mint volt a megtermékenyítés elõtt. Ezt követõen kezdõdik a petesejt fejlõdése. Elõször nézzük meg röviden a petesejt fejlõdését még a beágyazódás elõtt.

A megtermékenyített petesejt, a zigóta már a beágyazódás elõtt fejlõdésnek indul, ami kb. a 4. és 10. nap között jön létre. A zigóta a petevezetékben, azaz a méhkürtben és a méhben található folyadékban szabadon úszik. A folyadék áramlik, de az áramlás fenntartását biztosító tényezõket még nem ismerjük teljesen. Ennek, valamint a petevezeték mozgásának és a petevezeték-méh közdtti átmeneti rész szûkebb voltának a jelentõségére már a 30-as, 40-es években utaltak. A mechanizmus pontosabb részleteit azonban csak mostanában ismertük meg. Így tudjuk, hogy a petevezeték különbözõ részeinek a lekötése oly módon, hogy a lekötések az embriót a petevezetékben visszatartják, az embrió fejlõdésére gátló hatással vannak. Mivel a petevezetékben haladó petesejt közben fejlõdik is, ez azt jelenti, hogy a petevezeték különbözõ szakaszainak más és más jelentõsége az embrióra nézve, azaz a fejlõdés meghatározott idejében az embriónak meghatározott helyen kell lennie! Ez bizonyítja az embrió és a környezete közötti idõbeli megfelelést, a szinkronizációt. Azt már tudjuk, hogy a petevezeték- és méhfolyadék összetétele és mennyisége hormonális hatástól függ. Mivel pedig a terhességi változások is hormonális jellegûek, feltételezhetõ, még ha ez nem is bizonyított, hogy a petevezeték és méhfolyadék összetételének és mennyiségének is van szerepe a beágyazódás elõkészítésében.

Kezdetben az embrió fejlõdése sejtoszlások sorozatából all: ez az ún. barázdálódás. A sejtoszlások sebessége változó. Már két, ill. négysejtes állapotban is igen sok változás következik be. Ez kb. az elsõ két nap. Igazolni lehetett pl., hogy a petesejtben (radioaktív izotóppal történt megjelöléssel) egy új, minõségi változást jelentõ polipeptid komplexum jelenik meg. Tudjuk, hogy a 2. barázdálódási sejtoszlásig a fehérjeszintézis anyai mRNS, azaz az anyai sejtben, cytoplasmában levó gének segítségével történik. Legújabb ismereteink szerint tehát csak ezt követóen aktiválódik, lép mûködésbe az embrió saját mRNS képzése. Éppen ezért sokan ezt a fejlõdési idõpontot tekintik az új egyed önálló élete kezdetének, mert csak ettõl kezdve tartják a változásokat az anyai és apai együttes genetikai információn alapuló megnyilvanulásának. Tudnunk kell azonban azt is, hogy már az eddig bekövetkezett változások is az ondósejt hatására jönnek létre és nem attól függetlenül.

Igazolni lehetett, hogy a petevezetékben és a méhfolyadékban található, akár csak kisérletesen odajuttatott anyag (pl. glicin vagy radioaktív ionok), már a kétsejtes állapotban megjelennek az embrióban is. Arra is van bizonyítékunk, hogy a terhesség bizonyos anyagoknak a méhfolyadékban való mennyiségét is befolyásolja, megváltoztatja. Ez pedig fontos tényezõ, ugyanis a méhfolyadékban jelen levõ anyagok részben közvetlenül is hatnak az embrióra, mert nemcsak a méhfolyadékban, de az embrióban is megjelennek. Mondhatjuk tehát, hogy már a kétsejtes embrióban olyan tulajdonságok, mûködések igazolhatók, amelyek elsõdlegesen a petesejtben nem voltak és amelyek az apai ivarsejtek hatására vezethetõk vissza. Ezen ismeret alapján az embriót már a kétsejtes stádiumban is új élõlénynek, embernek kell tekintenünk.

Amikor az embrió eléri a 8 vagy 16 sejtbõl álló fejlõdési fokot, a megtermékenyítést követõ 3., 4. napon, a sejtek egymáshoz való viszonyában változas áll be. A sejtek ellapulnak, egymással nagyobb felületen érintkeznek, az embrió felülete elsimul, ún. kompaktálódik. Ennek jelentõsége van:

1. a sejtek közötti kapcsolatok megváltozásában,
   
2. a blastomérák, azaz az embrió ekkori sejtjei sejtközötti állományának a megjelenésében,
   
3. az elsõdleges differenciálódásban (az ún. trophoblastok és embrioblastok kialakulásaban, elkülönülésében).

Ez az elsõdleges differenciálódás fogja elõkészíteni a következõ fejlõdési fokon, az ún. cavitatiot, az üregképzõdést, amely az ún. blastocysta kialakulásához vezet. Ez az 5. barázdálódási sejtosztódással esik egybe, kb. a megtermékenyítést követõ 4. napon. A kialakult üregben folyadék van, amelynek összetétele aktív ion-pumpának, azaz energiaigényes enzimmûködésnek a segítségével jön létre.

A beágyazódás elõtti embrió tehát rendelkezik a kívülrõl jött anyagok feldolgozásához, anyagcseréjéhez szükséges enzimekkel. (Pl. microsomalis citochrom-P-450, sõt vannak a sugárhatásra létrejövõ DNS károsodás helyrehozásahoz szükséges enzimek is.) Kísérletek alapján igazolt, hogy az anya-állat serumfehérjéi és ellenanyagai kimutathatók az embriókban már a beágyazódás elõtti életszakaszok különbözõ fázisaiban.

Az aktív anyagcsere bizonyítására érdemes megemlítenünk, hogy anyagoknak a balstocystába történõ bekerülése nem teljesen függ az anyagok molekulasúlyától, mert szerepet játszik benne az anyagnak a lipoidokban való oldhatósága, az ionizációs foka, stb. Bizonyító erejû még, hogy a balstocystában és a méhfolyadékban lényeges pH- különbség van.

Érdemes megjegyezni, hogy egyenlõtlenül barázdálódott vagy sejttörmelékes embrióból is folytatódhat a fejlõlés egészséges utód kialakulásához, azaz észrevehetõ rendellenes szerkezetbõl az embrió további épségére vonatkozólag nem lehet következtetéseket levonni.

A kb. 8-16 sejtbõ1 álló morulának nevezett embrió petevezetékben történõ fejlõdése ezzel befejezõdik és lassan átvándorol a méhüregbe.

Ezután a fiatal embrió a fajra jellemzõ tipusú ún. lyticus aktivitással beágyazódik az endometriumba, az anyaméh nyálkahártyájába. Ettõl kezdve úgy is értelmezhetjük az embriót, mint önálló implantátumot.

Az anyaméhbe történõ beágyazódást követi a szervek fejlõdése. Ha a szervek fejlõdésének a kezdetét nézzük, a következõket láthatjuk:

kb. 3-4 hetes korig létrejön
az agykezdemény,
a szemhólyag és lencsehólyag,
a szívcsõ és szívmûködés,
a tüdõtelep, a májtelep,
a hallólemez, a pajzsmirigy,
a vörösvértest-képzés.

Már a 4,2 mm nagyságú emberi embrióban, a 28. napon a nervus trigeminusnak nevezett ideg mind a három ágával jelen van. Ennek az idegnek más agyidegekkel való kapcsolata már az 5. terhességi héten kimutatható. Az 5. terhességi hét végén, a 7 mm hosszú embrióban a karkezdeménybe a gerincideg már belenõtt. A 6. héten, amikor az embrió már 10 mm-es, az ideg eléri már a kezeket. Ekkor az idegrostok mikroszkópikusan már könnyen, ezüst-festés nélkül is felismerhetõk. A bõrben a fájdalomérzõ idegrostokra jellemzõ finom idegvégzõdések igazolhatók.

Az elsõ, agyból levezethetõ elektromos jelzés ugyancsak a 6. terhességi héttõl kezdve mérhetõ.

A 6-7 hetes spontán vetélések útján világra jött embriókban megfigyelték, hogy bõringerléssel, elsõsorban a n. trigeminus nevû ideg területén reflexes választ lehetett kapni. Ha õket hajszállal az arcon vagy a felsõ ajkon megérintik, megrándulnak, akár el is fordítják a fejüket. Ebbõl a ténybõl arra lehet következtetni, hogy már nagyon korai fejlõdési szakaszban sem zárható ki a fájdalomérzés, még ha a fentieket nem is tarthatjuk erre nézve egyértelmû bizonyítéknak.

Kb. a 12. terhességi hétre az embriónak már minden szerve kifejlõlött. A teste is fejlett és önálló, kifejlett érrendszere van. Kimutatható a bõrérzékelése, amit bizonyít, hogy a száj körüli ingerlés kiváltja a karok és a törzs behajlítását, mint védekezõ reactiót. Nyelõ- és légzõmozgása van, a száját nyitja. A hossza ekkor kb. 8 cm. Ettõl az idõtõl kezdve már csak szervnövekedés van.

Kb. a 16. héttõl kezdve, amikor a fejtetõ-far hossza nagyjából 14 cm, a fogóreflex már megvan, és az egyensúlyszerv is fejlett. A mozgásában nyugalmi és aktív ritmus vehetõ észre. A légzõizom beidegzése is befejezõdött. Ingerlésre homlokráncolas, grimasz, sõt elfordulás is kiváltható.

A 22. héten a foetus, a magzat súlya 500 g, a hossza 23 cm. Ebben a korban már tud sírni, szopja az ujját és "kortyol" is. Kb. ez az az idõpont, amelyik elõtt a magzat az anyaméh nélkül ma még nem tud életben maradni.

Szeretnék még említést tenni a méhmagzat psychológiájáról is. Ujabban a psychológusok véleménye az, hogy az újszülött a megszületéskor nem "tiszta lap"-pal indul, azaz már a méhen belüli életben is igen sok tapasztalatot nyer, tanul.

Megfigyelték pl., hogy ha az anya izgatott, a magzat a méhben aktívabban mozog. A magzat pulzusa szaporább lesz, ha az anya lépcsõn megy föl. Ismert tény, hogy a magzat az anyaméhben a zajokra, a zenére reagál: gyorsabban kezd mozogni. Hirtelen zajra meg is tud ijedni. Az elõzõkben szó volt arról, hogy már igen korai embrionális korban megfigyelték, sõt igazolták a magzat ingerekre adott válaszát. Ugy említettük, mint fájdalomérzést. Ha a reactiót fájdalomérzésként nem is tudjuk sem igazolni, sem kizárni, azt biztosan mondhatjuk, hogy a magzat "válaszol" a külvilág ingereire.

Az anyaméh tehát nem csendes világ. Psychológiai laboratóriumok figyelmesen vizsgálták a környezet hatását a magzatra. Hogyan hat rá a hang, a zene, a szó? Ezen kutatók számára már nem kétséges, hogy a magzat hallgatja, amit beszélünk. Azaz, õ nem tudat nélküli vegetatív lény, ahogy azt az emberek elképzelik. Bizonyítani lehet szerintük, hogy a foetus, a magzat már individuum. A születés tehát nem más, mint egy történés az életében, ami a méhen belül kezdõdik és ami után az élete más helyen, a méhen kívül folytatódik. A magzattal tehát már a születés elõtt is lehet kapcsolatot teremteni. Igazolni lehet, hogy nemcsak reagál a hangra, de van emlékezõtehetsége és meg is jegyzi a hangot. Ezt bizonyitja, hogy a teljes csendben megszületett újszülött, akit a megszületést követõen kb. 35 percen át zajtól távol tartottak, 4 nõi hang közül felismerte az anyja hangját, amikor õt egymást követõen szólították: csak az anyja megszólítására sírt föl, adott hangot. Ugy gondolják, hogy ez egyértelmûen jelenti azt is, hogy nemcsak megismeri az anyja hangját, de egyúttal kifejezi azon akaratát, hogy ismét akarja hallani az ismert hangot, az anyjáét. Amerikai kutatók azt is bizonyítottnak látják, hogy az anya hangját a megszületés után akkor is kiválasztja, ha a kimondott szót a terhesség alatt sohasem hallotta. Ez viszont már azt jelentheti, hogy a méhen belül, a hasfalon keresztül megtanulja az anyja beszédritmusát is.

Egyesek ennél még komolyabb következtetéseket is levontak már. Elõször azt, hogy ne gondoljuk a magzatról, aki hallgat, nem beszél, hogy nem ért meg semmit. Bizonyos rajzok értékelése alapján ugyanis úgy gondoljak, hogy még a teljes idegrendszer kifejlõdése elõtt is van memória-készsége: a test sejtjeiben rögzíti az élményeket. Ezt a gondolatot a gyermelrajzok alapján vetik fel. Azt tartják, hogy a gyermek kb. 5-6 éves koráig a rajzaiban a méhen belüli életének a különbözõ stádiumait jeleníti meg. Így pl. a testarányokban, amikor az alakábrázolás kezdetén az arányaiban a magzatra jellemzõ emberrajzokat rajzolja, pl. ilyen a nagyobb fej, vagy az alakok legyezõszerû rövid tömzsi ujjai. Ez utóbbi az ujjak fejlõdésének a kezdetét jeleníti meg, ami kb. az 5-6 hetes magzat kora. Más esetben beszélnek egy magatartászavarral küszködõ gyermekrõl, akinek a rajzaiból arra következtettek, hogy a gyermek hiányol valakit. Az elõzmény és a vizsgálat alapján arra az eredményre jutottak, hogy minden bizonnyal ikerterhességbõl született és itt az iker méhen belüli elhalásának az emlékérõl van szó.

Tehát az embernek már a méhen belüli életben is vannak olyan élményei, amelyek a megszületés után felszínre hozhatók, amelyekre visszaemlékeztethetõk.

Összegezve: mindebbõl látható, hogy az emberi lét lehetõségek sorozataból áll. Orvosilag ezért úgy foghatjuk fel, hogy a különbözõ elnevezések mint zigóta, embrió-kezdemény, embrió, magzat, újszülütt stb., nem minõségi lépcsõfok, hanem az emberre minden vonatkozásban jellemzõ lehetõségekkel rendelkezõ emberi lénynek általunk felállított fejlõdési állomásai.

Dr. Vass Miklós
fõorvos, Egészségügyi Gyermekotthonok Országos Módszertani Intézete

Megjelent: "Együtt az életért fenntartások nélkül" címû kiadványban (Magzatvédõ Társaság, 1990, szerk. Gresz Miklós)

Hozzászólások (2)

A hozzászólások megjelenítése/elrejtése

...

élmény volt elolvasni ezt a cikket! köszönöm!

Vajna Emő , 2009. július 29., szerda

• 
• +1
• 
• 

...

ez nagyon jó és tanulságos köszönöm mindenki nevében

Hriagyel jennifer , 2009. április 21., kedd

• 
• +0
• 
• 

Szólj hozzá Te is!

A hozzászólás-űrlap megjelenítése/elrejtése

Név:

Email:

Hozzászólás:

kisebb | nagyobb

Írd be a képen látható karaktereket

Küldés