Sokat olvastam erről a témáról, de mindigl égnek állt a hajam.... ezt most megértettem, gondoltam megosztom. Érdemes elolvasni.... Szóval:

Mandy, akinek Berlin-Kreuzbergben van kocsmája, fejébe veszi, hogy
megnöveli a forgalmát. Ettől kezdve hitelre is ad innivalót a törzsvendégeinek, a főleg szociális segélyből élő iszákosoknak. Egyszerűen
felírja a söralátétekre, hogy ki mennyit ivott.

Sokszor teszem fel magamnak ezt a kérdést, mikor azt látom, hogy mennyire nem tőlem függ a sorsom. És hogy mennyien akarják azt irányítani, akarnak abba önös érdekből beleszólni.

Barna színű víz folyik a csapból. Hogy ez normális-e? Hát mondjuk ha kappucsínóra vágyom, akkor nem kell sokat színezni a vizet. De akár enyhe teának is elmenne. Node mi van a fehér ruháimmal amiket betettem a mosógépbe? Megkapják-e ők is ezt a kellemes barnás árnyalatot? 

Kérdem én, miért is fizetünk az ívóvízért? Hisz inni nem lehet belőle, mikor ilyen szép színű főzni sem. Mosásra sem alkalmas. A gyereket sem igazán áztatnám be ilyenbe. Akkor pedig.... mire?

Fő a krumplileves. Kissé buzgón, hiszen itthon nem volt csak enyhén szénsavas ásványvíz, meg egy pohárnyi node az kell a gyereknek ha felkel. Meg a krumplilevesre is igényt tart majd. Ami buzgón fő. Kész élmény!

K&ou