Sokszor teszem fel magamnak ezt a kérdést, mikor azt látom, hogy mennyire nem tőlem függ a sorsom. És hogy mennyien akarják azt irányítani, akarnak abba önös érdekből beleszólni.

Itt van ez a gazdasági válság néven futó, nekünk átlagembereknek nagyon fájó zűrzavar. Amit nem mi akartunk, nem mi kértünk. Mi biztos nem jövünk jól ki belőle. De van, el kell szenvedni. A bankrészleteink lassan megduplázódnak, a lakásvásárlás vagy építés súrolja a lehetetlen határát. Annak is örülni kell, hogy van munkahely, mindegy ha nem emelik a fizut, sőt, azt is be kell nyelni, ha csökkentik.

És akkor jönnek az okosok, és kitalálnak nálunk egy törvényt, ami valamilyen okból számukra iszonyat fontos. A telefontársaságoknak rögzíteniük kell minden telefonbeszélgetést.  Hm... mire is kíváncsiak? Arra, hogy hánykor jön haza a férjem? Vagy arra, hogy hány naponta engedjük meg magunknak, hogy vegyünk egy kiló gyümölcsöt? Vagy arra, hogy mikor megyek fogorvoshoz, nőgyógyászhoz? Vagy arra, hogy a gyermekem hányas méretű pelenkát visel? Mert ugye ha nem hallgatja meg senki minek rögzíteni?

És akkor mi lesz a következő? Majd egy kedves rokon, akinek megfelelő összeköttetései vannak kikéri a telefonbeszélgetéseidet, hogy megtudja kivel és miről beszéltél? Vagy az üzlettársad, vagy konkurensed fogja meghallgatni ezeket a rögzített információkat?

Én már azt pofátlanságnak tartottam, ha egy pedagógus elolvasott egy az órán elfogott levelet. Büntessen az óra megzavarásáért, de az ember intim szféráját ne zargassa már! Szerintem egy szülőnek sincs joga elolvasni a gyermeke naplóját, levelezését. Még akkor sem, ha elektronikus az. Még akkor sem, ha nyilvános az. Hacsak a gyermek nem kéri erre.

De állambácsit senki nem kérte a beszélgetéseink lehallgatására....