Nincs ideális korkülönbség két testvér között - ebben többé-kevésbé egyetértenek az anyák, és a szakértők.

Minden kornak vannak ugyanis előnyei és hátrányai, ráadásul nem pusztán ezen múlik, hogy a gyerekek jó testvérek lesznek-e a jövőben. Milyen veszélyekkel jár a túl kicsi, vagy a túl nagy korkülönbség, és egyáltalán: mi számít annak?

"Úgy négy évig szinte alig aludtam - meséli Ancsi, aki egy öt és fél és egy négyéves gyerek édesanyja.

"A két kicsi között majdnem napra pontosan 18 hónap a korkülönbség - nem így terveztük, de így alakult. Amikor a kisebbik megszületett, egy darabig azt hittem, hogy megszakadok, de mára abban sem vagyok biztos, hogy nem így csinálnám, ha újra belevágnék. Mert az igaz, hogy leülni sem volt időm a kicsi és a pici mellett, de az is igaz, hogy nagyon jó testvérek lettek, ráadásul nekem is könnyebb volt visszaállni a munkába, hiszen nem hat évet hagytam ki, csak négyet. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy szerencsém volt: nagyon sokat segített a párom és a nagyszülők. Nélkülük lehet, hogy tényleg nem bírtam volna. De a saját példám alapján arra jutottam, hogy nincs ideális korkülönbség két testvér között: minden megoldásnak megvan a maga előnye és hátránya."

Ezzel a kijelentéssel Frank Zsuzsa gyerek klinikai szakpszichológus is egyetért.

- Valóban nincs ideális korkülönbség két testvér között, hiszen sok mindentől függ, hogy a nagyobb gyerek hogyan fogadja a kisebbet. Általánosságban elmondható, hogy nem jó, ha csak egy-két év van a két gyerek között, hiszen ilyenkor még az idősebb gyerek is túl kicsi. Egy-két éves korban még egyfajta testi függőség áll fenn, a gyerek még nem vált le igazán az anyjáról. Ha ebbe a helyzetbe érkezik egy kicsi baba, azt nagyon nehezen kezeli: ilyenkor a féltékenység minden formája előfordulhat, sőt az is gyakori, hogy az idősebb gyerek haragszik az anyjára a testvér érkezése miatt. Arról nem is beszélve, hogy az anya helyzete sem könnyű, amikor egy totyogó kisbabát, és egy újszülöttet kell egyszerre ellátnia.

Balázs és Botond legendásan jó testvérek. Balázs már akkor örült az öccsének, amikor még csak az anyukája pocakjában volt, mesélt neki, segített kitalálni a nevét. Amióta pedig megszületett, igyekszik mindent megosztani vele.

"Boti még csak két hetes volt, amikor Balázs majdnem megetette csokival" - meséli Ági, az anyukájuk. "De a baba körüli teendőkbe is szívesen bekapcsolódott, ott sürgött-forgott a pelenkázó asztal körül. Valószínűleg több oka is van annak, hogy így alakult, bár a köztük lévő három év korkülönbség egyesek szerint messze nem ideális. Feltehetően sokat számított, hogy Balázst mindig nagyon megdicsértük, amikor azt tapasztaltuk, hogy jó testvér."

Frank Zsuzsa szerint bár nagyon jó dolog, ha két testvér ennyire szereti egymást, de azért érdemes odafigyelni, hogy nem a bizonyítási vágy motiválja-e ezt a fajta ragaszkodást.

- Az is gyanús, ha két gyerek túlságosan jó testvér. Elképzelhető, hogy egy ilyen helyzetben a nagyobb gyerek nagyon meg akar felelni a szüleinek, és azért ilyen kedves az öccsével. A féltékenység ugyanis természetes érzés egy háromévesnél. Amikor hazavisznek egy csecsemőt, az a nagyobb testvér számára olyan lehet, mintha a férj hazahozna egy nőt, és azt mondaná: drágám, ő mostantól itt fog élni velünk, próbáld meg őt szeretni. Ez komoly trauma lehet még egy gyereknek, ezért nem ritka, hogy szorongásos tünetetek jelentkeznek, annak ellenére, hogy látszólag minden a legnagyobb rendben van.

"Szeretem a testvéremet, de néha jó lenne eloltani" - mondja Félix, aki 4 éves, és nemrég született meg a kishúga. Ebben a családban a második gyerek érkezését komoly fejtörés és számolgatás előzte meg, szerették volna, ha ideális a korkülönbség a két testvér között.

"Sokakat megkérdeztünk a tapasztalataikról, elolvastuk az idevágó szakirodalmat, kikértük egy pszichológus véleményét, és ezek alapján döntöttünk a 4 éves korkülönbség mellett" - mondja Márta, Félix anyukája. "De - úgy tűnik - bármilyen gondosan terveztünk, és akármennyire is igyekeztünk mindent a legjobban csinálni, mégis vannak problémák. Félix eleinte teljesen kezelhetetlenné vált, újra pelenkára volt szükség éjszakára, visszaszokott az ujjszopásra, rengeteget hisztizett, és olyanokat mondott, hogy adjuk oda a tesóját a kéményseprőnek, mert szerinte nekünk nem kell. Ráadásul, szinte le sem tudtam fejteni magamról, egyfolytában a nyakamon lógott."

Frank Zsuzsa szerint ez a jelenség sem egyedülálló.

- Mondanak gonosz dolgokat a kisgyerekek, igaz, nem akkor, amikor még terhes az anya, hanem olyankor, amikor rájönnek, hogy a tesó most már ott is marad. Hallottam olyat a nagy testvértől, hogy "dobjuk ki az ablakon az öcsémet", de néha még ennél brutálisabb dolgokat is mondanak. Ez ugyan ijesztő lehet, de az a jó, ha a gyerek kimondhatja ezeket a dolgokat, és erre a szülő is jól reagál - mondjuk, felelheti azt, hogy ő is a mi gyerekünk, ahogy te is, és téged sem dobtunk ki az ablakon. Az viszont hiba, ha ilyenkor a szülő szörnyülködni kezd, vagy azzal hallgatatja el a gyereket, hogy ilyet nem szabad mondani. Engedjük meg a gyereknek, hogy hangot adjon a negatív érzéseinek, hagyjuk, hogy kijöjjenek az ilyen mondatok, mert ezzel előbb-utóbb el is simulnak a dolgok. Ha viszont nincs lehetősége ily módon utat adni a rossz érzéseknek, akkor olyan testi tünetek jelentkeznek nála, mint a bepisilés, vagy a körömrágás.

Adri lányai között majdnem hét év a korkülönbség, és az édesanya szerint soha nem volt köztük féltékenység, vagy komoly rivalizálás.

"Inkább csak az volt a jellemző, hogy a kisebb majmolta a nagyot, ő is olyan ruhát, cipőt szeretett volna, úgy akarta viselni a haját, ahogy a nővére. A nagyobbik lányomat időnként idegesítette a húga, de ez sem okozott nagyon komoly veszekedést. Inkább az volt a baj, hogy csak nagyobb korukban tudtak "összebarátkozni", sokáig még közös programot is nehéz volt szervezni velük, mert ami a kicsit érdekelte, az a nagyot már nem, és fordítva."

Frank Zsuzsa szerint is elég nagy korkülönbség a hat-hét év, de azért nem szabad azt gondolni, hogy a nagyobb gyereket büntetlenül "elhanyagolhatjuk".

- Akár milyen nagy az idősebb testvér, fontos az, hogy az anya figyeljen rá. Probléma lehet ugyanis, ha azt gondolja a szülő, hogy ő már nagy gyerek, nincs szüksége babusgatásra, vagy külön kényeztetésre, hiszen ebben a korban is kiváltható féltékenység. Hogy ez ne így legyen, az anya próbáljon meg minél többet visszacsempészni a korábbi életükből, amikor még csak kettesben voltak. Legyen hetente egy-két olyan alkalom, amikor az anya a nagymamára, vagy az apára bízza a kicsit, és kettesben van a nagyobb gyerekkel. Ilyenkor az anya legyen csak az idősebb testvéré, csinálják azt, amit a gyerek akar. Emellett a nagyobb testvért mindenképp fel kell készíteni - már a terhesség alatt - hogy mire számíthat. Később be is lehet vonni a gondozásba, csak arra kell vigyázni, hogy ezt ne vigyük túlzásba, ne egy kis pótanyukát csináljunk belőle, ne vegyük el a kisgyerekségét.

De nagyon fontos - és ebből a szempontból mindegy, hány éves az idősebb testvér -, hogy eleinte a nagyobbra kell jobban figyelni, mert a kicsi még kevésbé sínyli meg, ha anya egy-egy délutánra elmegy mellőle, mint a nővér vagy báty, aki hozzászokott a törődéshez.

Kovács M. Veronika
Forrás: origo

Hozzászólások (0)

A hozzászólások megjelenítése/elrejtése

Szólj hozzá Te is!