Természetes, hogy igyekszünk megóvni gyerekeinket a hidegtől és annak minden kellemetlen következményétől és velejárójától, de tudnunk kell, a meleg szobába zárásnál sokkal többet tehetünk a cél érdekében, ha sokszor megyünk ki a levegőre, és - megfelelő felkészülés mellett - éppen a hideget magát használjuk edzőnek.
Kutyaharapás szőrivel?

A szakkönyvek és gyermekorvosok zöme nem azért javasolja a kismamáknak, hogy legalább fél órára minden nap vigyék ki a gyerekeket a friss levegőre, még akkor is, ha esetleg lázasak, mert éppen ez a divatos nevelési elvek egyike. Ellenálló-képességünket, csakúgy, mint a babákét, az edzi igazán, ha minél többször töltünk el rövid időt a hidegben.

A borús, esős őszi és téli hónapokban sok szülő félti az apróságokat a hidegtől, megfázástól. Az igazság azonban az, hogy azok a gyerekek, akik már pár hónapos koruktól minden nap edződnek a hideghez, sokkal kevesebbet és rövidebb ideig betegek, mint akiket a meleg szobában őriznek és minden széltől óvnak. Vannak bölcsődék, óvodák, ahol a gyerekek ebéd után kint alszanak a teraszon - mínusz 5 fokig, nem csak "szép időben" (de nem is az esőben, természetesen).

A babákat, tipegőket elég macerás fel- és leöltöztetni, és sok esetben a szülőknek is sokkal kényelmesebb ezt kikerülni, a hideg szélre hivatkozva inkább bent maradni, vagy legfeljebb egyszer kimozdulni, de akkor hosszabb időre. Az öltöztetési nehézségek ellenére azonban ez utóbbi azért nem az igazi, mert ha sokáig tartózkodunk a hidegben, a kicsik teste könnyebben átfázik, lehűl, ezért egészségesebb, ha inkább délelőtt is, délután is beiktatunk a programba egy-egy rövidebb lakáson kívüli programot.

A tipegőknél megpróbálkozhatunk a babakocsis utak helyett a sétával, motorozással. Kisebb az esélye, hogy lehűljön keze-lába, vagy megfázzon, ha folyamatosan mozog, mint ha csak a kocsiban üldögél, még ha jól becsomagolva is. A legkisebbeket, akik még mindenképpen "babakocsihoz vannak kötve", öltöztessük fel rétegesen, legfelülre pedig olyan kezes-lábast húzzunk, amely inkább szellős, mint "pont jó". A több réteg és a laza kabát jobban megtartja a meleget, mint a szűk ruhák, vagy egy-két nagyon vastag pulóver.

Mindez persze nem azt jelenti, hogy ha esik, ha fúj, a gyerekeket reggeltől estig be se engedjük majd a házba. A friss levegő mindenkinek fontos, de semmiféle tragédia nem történik, ha olykor valamilyen ok miatt kihagyunk egy-két napot. Nem érdemes bőrig ázni, csak hogy teljesítsük a napi penzumot, és a kicsi betegségei alatt is megfontolandó, mikor és mennyi időre érdemes kimozdulnunk.

Az okos öltözködésen túl több apró trükköt is bevethetünk az immunrendszer edzésére és a megfázás elkerülésére.

Mielőtt kilépnénk a lakásból, "készüljünk fel" a hidegre. Szervezetünknek könnyebb lesz alkalmazkodni a kinti időjáráshoz, ha indulás előtt egy pohár hűvös itallal - (nem jéghideg) vízzel, teával, stb. - szoktatni kezdjük az alacsonyabb hőmérséklethez. Adjunk a kicsiknek is egy-két langyos kortyot a séták előtt.

Kenjük be az arcukat babakrémmel, szájukat szőlőzsírral, orrukat gyerek orrkenőccsel - akkor is, ha még nem száraz a bőrük, nem náthás az orruk. A rendszeres védekezéssel sok hasonló problémát megelőzhetünk, még mielőtt felbukkanhatnának.

Ahhoz, hogy baba is, mama is kellemesen érezhesse magát a téli sétákon, elengedhetetlen a megfelelő ruházkodás. A túlöltöztetés ugyanúgy árthat, mint ha nem elég meleg a viselet. Alapszabály, hogy a legkisebbeket, akik még csak a kocsiban fekszenek vagy üldögélnek, alaposabban fel kell öltöztetni, mint a szaladgáló örökmozgókat. Alulra body vagy trikó, póló, hosszú ujjú vékony, majd vastagabb pulóver, végül a kabát vagy anorák, sál, sapka, kesztyű - a hidegtől függően variálhatjuk a rétegeket. Ügyeljünk arra, hogy inkább a babakocsit béleljük ki alul-felül egy pléddel, bundazsákkal, mint hogy a babát öltöztessük túl.

A felöltözés és levetkőzés sokszor több időt vesz igénybe, mint maga a séta. Készítsünk ki minden ruhadarabot előre, a kezünk ügyébe, harisnyától a kesztyűig. Először próbáljunk meg mi magunk elkészülni, a legfelső réteg kivételével, csak ezután kezdjük öltöztetni a babát. Amikor már róla is csak a kabát hiányzik, két választásunk van. Ha ki tudjuk tenni a babakocsiban az ajtó elé, amíg mi is végzünk az öltözködéssel, felöltöztethetjük először a babát. Ha külön van nadrág és kabát, húzzuk fel a nadrágot, pulóvert, cipőt, csak ezután a kabátot, sálat, sapkát, legvégül a kesztyűt. Ha egyrészes anorákunk van, húzzuk fel a nadrág részét derékig, majd hagyjuk így, amíg feladjuk a csizmát vagy cipőt. (A további sorrend ugyanaz, mint a kétrészeseknél.)

Ha nem tudjuk a babát a friss levegőre tenni, amíg mi is befejezzük az öltözködést, inkább öltözzünk fel mi először. Húzzuk fel cipőnket, kabátunkat, éppen csak a sálat-sapkát hagyva ki, utána kerüljön sor a kicsire. Valószínűleg szaunában fogjuk érezni magunkat, mire befejezzük az öltöztetést, de így elkerülhetjük, hogy a kicsi bemelegedjen, amíg mi az utolsó simításokat végezzük magunkon. Ha lehet, inkább mi töltsünk pár percet beöltözve a melegben, mint ő.


Forrás: origo.hu

Hozzászólások (1)

A hozzászólások megjelenítése/elrejtése

Szólj hozzá Te is!