|
A gyerekek játszva megtanulnak két vagy akár több nyelvet is azokban a családokban, ahol az egyik szülõ anyanyelve nem magyar. De mi a helyzet akkor, ha a szülõ nem használja, hanem kimondottan tanítja gyerekének a második nyelvet? Vajon jó megoldás az óvodai nyelvoktatás?
Röviden és tömören: nem kell elzárkózni a nyelv tanításától, de nagyon oda kell figyelni a gyerek érzelmi, értelmi és mozgásfejlõdésére – szögezi le mindjárt beszélgetésünk elején Nagy Sára gyógypedagógus.
– Ha ezeken a területeken nem mutatkozik elmaradás, feltehetõen nem terheljük túl õt egy második nyelvvel. A kérdés persze ennél sokkal összetettebb és bonyolultabb. Valójában minden gyerek fejlõdése más és más, ami az egyiknek meg se kottyan, az a másiknak túl sok. A szülõnek kell tudnia, mennyire nyitott csemetéje az újdonságokra. Ezt persze nem minden esetben könnyû felismerni, de ha ösztönös megérzéseinkre hallgatunk, feltehetõen nem járunk túl messze az igazságtól. Ha a kicsi beszéd- és mozgásfejlõdése rendes úton halad, akkor nyugodtan lehet mondókázni, énekelgetni neki idegen nyelven is, de véleményem szerint ezt ráérünk akkor elkezdeni, ha már biztonsággal beszél magyarul. A tanításnak azonban elengedhetetlen kelléke a szemléltetés, és a legszerencsésebb, ha ezt játék közben tesszük meg. Ha van mihez kötni az újonnan hallottakat, és még örömet is szerez, könnyebben rögzül. Még egy csecsemõvel sem tilos idegen nyelven beszélni, de a legbensõségesebb viszony valószínûleg úgy alakul ki szülõ és gyerek között, ha az anyanyelv alkotja a kapcsolat alappillérét.
Arra is gondolniuk kell az otthoni nyelvtanításra vállalkozó szülõknek, hogy ne támasszanak túl nagy elvárásokat a gyerekkel szemben, mert ez megronthatja a szülõ-gyerek kapcsolatot, amelynek végül is nem az oktatás a legfontosabb eleme.
– Ha tanítani nem is tudjuk gyerekünket, valószínûleg sokat tehetünk azért, hogy a nyelvérzékét vagy a motiváltságát fejlesszük.
– Ez így van, de tudományos módszerekre szerencsére nincs szükség. Bõven elég, ha szeretetteljes, meleg nyelvi környezetben nõ fel gyerekünk. Ezzel már megkapja azt az alapot, amelyre biztosan építkezhet a késõbbiekben.
– Sokan arra hivatkoznak, hogy a kétnyelvû családokban is felnõnek a gyerekek úgy, hogy megtanulnak két nyelvet, mégsem szenvednek lelki sérülést.
– Persze, sõt úgy is, ha magyar szülõk idegen nyelvi környezetbe kerülnek, és ott járnak a gyerekek közösségbe. Csakhogy az a helyzet nem mûvi, hanem teljesen természetes. Kétnyelvû családoknál, ha mindkét szülõ az anyanyelvén beszél a gyerekével, azzal a lehetõ legtermészetesebb fejlõdést biztosítja számára.
Nyelvóra az oviban
Manapság sok szülõ számára fontos, hogy már az óvodában is tanítsanak angolt, németet vagy egyéb nyelveket. Az óvodai nyelvtanítás általában hatástalan – állítja a gyógypedagógus. Ebben a korban még az anyanyelv elsajátítására kellene fektetni a hangsúlyt. Kárukra persze nem válik, sõt, lehet, hogy egy-egy nyelv szép dallam- és ritmusvilágát sikerül elültetni a fülükben, de ezek a foglalkozások még nem segítik õket nyelvtudáshoz. Az a gyerek sincs megkésve, aki csak általános iskola harmadik osztálya körül kezd el tanulni egy új nyelvet.
Az angol a közös titkos kód
Mészáros Ferenc (szinkrontolmács, fordító, az E-spell fordítóiroda egyik vezetõje) bár magyar anyanyelvû, gyerekeihez (Hédi öt-, Janka kétéves) születésük óta csak angolul beszél. Gyerekkora óta idõt és fáradságot nem kímélve csiszolta angoltudását, majd a nyolcvanas évek közepén – akkor úgy gondolta, végleg – Torontóba költözött. Hamar beilleszkedett, a helyi egyetemen angoltanári diplomát szerzett, nyelvészetet tanult, és angoltanárként helyezkedett el. Legtöbb kollégája, tanítványa nem is tudta, hogy nem kanadai születésû. Mivel Kanadát második hazájának tartja, magától értetõdõnek gondolta, hogy majdan az õ családja is két, netán több nyelvet használva éli életét. A család mostanság Pesten él, a feleség magyarul, az apa angolul beszél a két kislányhoz.
– Alaposan megfontoltam a dolgot, és már jóval a gyerekek születése elõtt tudtam, hogy az elsõ naptól kezdve csak angolul fogok velük beszélni – mondja az édesapa. – Ez mára teljesen beleivódott a család életébe, semmilyen problémát nem okoz.
– Janka esetében, gondolom, még nem érkezik túl sok visszajelzés, de Hédinél feltehetõleg más a helyzet.
– A pici is ért mindent, amit mondok, és a maga módján remekül kommunikál velem. Hédihez sem beszéltem még magyarul. Õ legtöbbször magyarul válaszol, hiszen hamar rájött, hogy így is értem, és neki így könnyebb. Ha viszont lemegyünk a parkba – épp múlt héten tanultunk meg együtt biciklizni –, tíz perc után angolra vált. Most ott tartunk, hogy hetente többször otthon is rám szól: Daddy, let’s talk in English. – Apu, beszéljünk angolul! Erre én mondom neki, hogy én egész nap mást se teszek, s akkor egy jót nevetünk. Õ is átesik azokon a stádiumokon, amelyeken az anyanyelvét elsajátító gyerek: például a rendhagyó igét is a szabály szerint ragozza. Ez is mutatja, az angolt úgy tanulja, mint ahogy az anyanyelvét tanulja a gyerek. Hangsúlyozom, én nem tanítom a nyelvre, csak az apja vagyok, aki történetesen beszél angolul. A többi a kisgyerekekben automatikusan, erõfeszítés nélkül történik. Annak ellenére, hogy Hédi legtöbbször magyarul válaszol, sosem teszem ezt szóvá, de úgy intézem, hogy a „történések” az én számból angolul is elhangozzanak. Érdekes, hogy mindig „kikéri magának”, ha én véletlenül magyarul szólalok meg olyan társaságban, amelyben õ is ott van. Ilyenkor csak arról van szó, hogy szeretném, ha az angolul nem tudók is értenék, amit mondok, a lányom azonban az angolt a mi közös titkos kódunknak, az õ elõjogának tekinti, és büszke is rá.
– Nem tapasztalták, hogy a magyar nyelv elsajátítása ugyanakkor lelassult volna?
– Hédinél nem, de Janka lassabban kezd beszélni – ismeri el az apuka. – Hogy ez a kétnyelvûség miatt van-e, nem tudom. Mindenesetre a nyelv elsajátítása olyan „beépített” program alapján történik, mint például a növekedés. Ha a gyerek eszik, nõni fog. Ha kommunikálnak vele, beszélni fog. Ezt se gyorsítani, se lassítani nem lehet. Ezzel együtt könnyen lehet, hogy a kétféle input miatt késik a beszéd, az output is.
– Hédivel nem fordul elõ, hogy keveri a két nyelvet?
– Csak akkor, ha valami nincs a szókészletében (például az angol videón látott Óz varázslóról beszél valakinek magyarul). Ugyanakkor viszont képes váltani az egyik nyelvrõl a másikra, attól függõn, hogy épp kihez akar szólni, vagy mit hogyan tud elmondani. Néha viszont a környezet hozza ki belõle az angolt, például amikor valamelyik angol nyelvû videójuk alatt a húgának is angolul magyaráz.
– Ugyanolyan bensõséges viszonyban van a gyerekekkel, mintha az anyanyelvén beszélne hozzájuk? Nem érez valamilyen érzelmi távolságot?
– Nehéz kérdés, elvileg képtelenség, hogy ne legyen egy picit nagyobb érzelmi távolság, de mivel sosem beszéltem velük magyarul, és más gyerekem sincs, akit magyarul neveltem volna fel, nincs mihez hasonlítanom a mostani helyzetet. Az biztos, hogy mint minden apa, élek-halok a lurkókért, és alig várom, hogy lássam õket.
– Azon elgondolkodott már, hogyan tovább? Egyelõre kicsik a gyerekei, de hamarosan elõkerül az írásbeliség és az olvasás kérdése is. Arra is ön tanítja majd õket?
– Jó kérdés, még nem tudom. Helyesebben nem hiszem, mert nemigen lesz rá idõm. Ahogy a torontói magyaroknak ott van a helyi magyar iskola, lehet, hogy én itt Pesten angol iskolába íratom a lányaimat. De az is lehet, hogy mire ezzel szembesülnöm kell, már Torontóban fogunk lakni, a második nyelvbõl elsõ lesz, és amiatt kell majd aggódnom, hogy a lányaim ne felejtsenek el magyarul.
– Mi a távlati célja a gyerekei nyelvtanításával?
– Mivel én kanadai magyar – vagy ahogy ott mondják: magyar kanadai – vagyok, és mindkét országot otthonomnak tekintem, szeretném, ha lányaim is otthon lennének mindkét kulturális közegben. Ehhez csak belépõ a kétnyelvûség. Az a nyelvtudást, amelyért a felnõtteknek „vért kell izzadniuk”, a kisgyerekek erõfeszítés nélkül elsajátítják. A szavaknak ízük, hangulatuk van, a gyerek pontosan megtanulja a jelentéshatárokat, érzi a nyelv zamatát. Ez felnõttkorban már nehezebben megy. Mondom persze én, a „kivétel”. Visszatérve a kérdésre: nem szeretném, ha Kanadában kellene a gyerekeknek szembesülniük azzal, hogy nem tudnak angolul, mint ahogy azt sem akarom, hogy Budapesten ne élvezhessék a magyar nyelv összes szépségét.
– Javasolja-e más szülõknek is, hogy megfelelõ nyelvtudás esetén hasonló elhatározásra jussanak?
– A hasonló helyzetben lévõ szülõk valószínûleg már most is ugyanúgy tesznek, mint én. Az iskolai nyelvtanulás csak ritkán képes ilyen „személyes” eredményt produkálni. Úgy érzem, a mi családunkban az elmúlt öt év alapján úgy tûnik, minden adott ahhoz, hogy a gyerekek kétnyelvûen nõjenek fel.
Játékosan is lehet
Helen Doron brit születésû nyelvész 1985-ben szabadalmaztatta saját módszerét az angol nyelv második és nem idegen nyelvként való tanítására. A Helen Doron Early English módszer lényege, hogy ugyanúgy tanítja az angol nyelvet, mint ahogy a gyerek az anyanyelvét tanulja. A gyerekek otthonukban naponta kétszer hallgatják meg a számukra speciálisan összeállított CD-ket
háttérzeneként. Amikor már ismerõsek a nyelv hangjai, szavai és mondatszerkezetei, jön a következõ stádium: a már befogadott és ismerõs hangok jelentésének megtanítása. Ez négy-nyolc fõs csoportokban, szakképzett Helen Doron-tanár irányításával történik. Magyarországon 2004 májusa óta vehetõ igénybe a Helen Doron Early English.
– Az élet elsõ hat évében az agy rengeteg tényt és információt fogad be és raktároz el a memóriában. Az agy fejlõdése leginkább a megfelelõ információk átadásával ösztönözhetõ. Kisgyerekkorban a második nyelv elsajátítása kiváló lehetõség az agy idegpályáinak, a hallásnak, a kommunikációs készségnek és az általános intelligenciának a fejlesztésére – mondja Kissné Hõss Klára, a Helen Doron Országos Központ marketingmenedzsere.
– Sokan azért nem akarnak második nyelvet, mert úgy gondolják, a gyereknek az a legfontosabb, hogy elõbb az anyanyelvét sajátítsa el. Tény, hogy a kétnyelvû családoknál a gyerekek általában valamivel késõbb kezdik el használni a nyelveket. Tapasztalataink szerint nem keverik a nyelveket, csak megvárják, amíg stabil lesz a tudásuk. Véleményünk szerint ez nem okoz zavart, csak a felületes szemlélõnek tûnik úgy.
– Önök hogyan látják, hogyan hat ez a magyar nyelv elsajátításának folyamatára?
– Alkalmam van egy magyar nyelvû, de angol nyelvi környezettel mûködõ óvoda életét is figyelemmel kísérni, és úgy látom, hogy azok, akik három évig járnak oda, magyarul is választékosabban fejezik ki magukat.
– Mi a Helen Doron-módszer lényege?
– A gyerekek játék közben tanulnak. Amit otthon a CD-rõl hallgattak, azt a foglalkozáson valamilyen érzékelhetõ formában jelenítjük meg nekik. Kóstolással, tapintással, mozgással. A felnõttoktatás már arról szól, hogy tessék megtanulni a szószedetet. Mi minden szóhoz és mondathoz valamilyen élményt kapcsolunk. Játék közben tanulnak a gyerekek. Mindezt úgy, hogy mindig dicsérünk, és észrevétlenül javítjuk ki a hibát.
– Milyen életkortól lehet ezt a módszert alkalmazni?
– Egy és tizennégy éves kor között érdemes, mert késõbb már elveszíti érdeklõdését a kiskamasz. Már nem érdekli a közös játék és az ugrabugra. Az a leghatékonyabb megoldás, ha valamikor egy- és ötéves kor között kezdik el a gyerekek a tanulásnak ezt a formáját.
– Nem áll fenn az a veszély, hogy a megszerzett tudás késõbb elkopik?
– Ha a gyerek egy-két éves korában kezdi a tanulást, tízéves korára már angolul is fog tudni beszélni. Ám ehhez elengedhetetlen a folyamatos tanítás.
Kismama-vélemény
Irigyelem õket, akiknek sikerült, de nem vagyok éppen elkeseredve. Kisgyerekkorom óta taníttattak a szüleim angolra, orosz tagozatos voltam, aztán magam kértem, hogy németet is tanulhassak, majd az egyetemen franciát is, végül olasz szakos diplomát is szereztem. Szóval szenvedélyes nyelvtanuló és –használó vagyok, mi sem természetesebb, hogy azonnal szóltam a gyerekeimhez angolul is. Persze nem csak, de rendszeresen. Hát nem díjazták különösebben, hiába próbáltam kitartóan. Jó, számolni, köszönni tudnak, apróságokat megértenek, de nekik az a normális, ha az anyanyelvemen szólok hozzájuk. Nem adom föl. Külföldön nyaralunk, és látják-hallják, milyen jó, ha megértjük egymást a helyiekkel. Esténként igyekszem az amerikai szomszédoktól kölcsönkért gyerekkönyvekbõl is mesélni, így látják a rajzokat, és szép lassan megértik a szavakat is. Szóval kétnyelvûségrõl nem álmodom, de az idegen nyelvek ismeretének vágya és élménye a mindennapjaink része
Bálits Éva
Forrás:http://www.kismama.hu/
|
Mamanetet kezdőlapnak!
A hozzászólás-űrlap megjelenítése/elrejtése
© APTLAB Netstudio ec.