|
Már megfordult! Már ül! Már jár! Igen, többnyire ezek az állomások a leglátványosabbak a baba mozgásfejlõdése (szín, v. valamilyen kiemelés) során. De érdemes odafigyelni azokra a kisebb változásokra is, amelyek elõkészítik az idegrendszert és az izmokat a nagy mutatványokra.
Milyen csodálatos érzés elõször észrevenni, ahogy megmozdul odabent a kicsi magzat! Igaz, már az elsõ hetektõl is mocorog, úszkál a magzatvízben, de még olyan parányi, hogy ebbõl semmit sem észlelünk. Eleinte csak kicsi rebbenések érzõdnek, ám az idõ múlásával egyre határozottabb különbségeket fedezhetünk fel az akciói között. Van, amikor csak a mozgás öröméért kalimpál kezével, lábával. Már ekkor látszik, kibõl lesz majd kis sajtkukac: a vérmérséklet nem sokat változik az élet során. Ha a baba már a méhben is mozgékony, késõbb sem lehet fegyelmezéssel békés, üldögélõs angyalkává változtatni. Jobb, ha olyan nevelési gyakorlatot alakítunk majd ki, ami lehetõséget teremt a mozgásigény kielégítésére.
Néha az éles zajra vagy az anya hirtelen mozdulatára, lelkiállapotának változására válaszol rugdalózással. Megszületése után is tetten érhetjük ugyanezt a mozgásformát a reflexekben és az úgynevezett elemi mozgásmintákban. Errõl keretes írásunkban olvashat.
Azonban mindegyik közül a legtitokzatosabb a magzat interaktív mozgása. Lássuk, mit is értünk ezen a szakkifejezésen! Sokszor tapasztalhatjuk, hogy belesimul a simogató, masszírozó kézbe, arra az oldalra gömbölyödik, ahol várják. Így sajátos test-párbeszéd alakul ki a szülõk és a pici közt – többek közt ezen alapul az anya–magzat kommunikáció is.
Ha mozgásfejlõdésrõl beszélünk, nem árt figyelembe venni, hogy ez a folyamat már a várandósság elsõ harmadában elkezdõdik, és – ha mindenáron határokat akarunk vonni – addig tart, amíg a járás, futás és a többi alapvetõ mozgásforma automatikus készséggé nem válik.
Tûnõ reflexek
Az újszülött- és csecsemõkorra jellemzõ reflexek többsége megszûnik az elsõ év folyamán. Az ösztönös mozgásformáknak el kell tûnniük, hogy kialakulhassanak a tudatosak. Lássunk néhány példát!
– A szopóreflex a 12-14. terhességi héttõl kezdve váltódik ki a száj és környékének érintésére. Újszülöttkorban nélkülözhetetlen ez a reflex a létfenntartáshoz, de három-négy hónapos kortól a tanult viselkedés része lesz, hiszen akkor is elkezd tátogni, ha meglátja a tápláló anyamellet, vagy a mamája ölbe veszi.
– Az elsõ hónapokra jellemzõ az aszimmetrikus tónusos nyaki reflex: ha a hanyatt fekvõ baba oldalra fordítja a fejét, azon az oldalon reflexesen kinyújtja a kezét, míg a másik karját behajlítja. Amíg ez a reflex fönnáll, a baba nem tud megfordulni, forogni, gurulni, mivel kinyújtott keze megakadályozza ebben. Ha idegrendszere elér arra a fejlettségi szintre, ahol ez a reflex megszûnik, szabad az út a bonyolultabb mozgásformák elõtt.
– A tenyér fogóreflexe miatt a baba mindent megszorít, amit a kezébe adunk. Egészséges fejlõdés esetén három hónapos kor körül megszûnik ez a reflex: a csecsemõ elkezdi kinyitni addig ökölbe szorított ujjait, már meg-megfog játékokat. Késõbb pedig boldogan hajigál ki mindent a kiságyból: végre nem csak megfogni, hanem elengedni is képes a dolgokat!
– Ugyanez a fogóreflex a talpon is mûködik: ha a meztelen talpon keresztben végighúzzuk az ujjunkat, a talpacska „ökölbe szorul”. Ha ez a reflex hét hónapos kor után is kiváltódik, az apróság nem tud biztonságosan járni, mert a talaj érintésére összegömbölyíti a talpát.
Idegrendszeri sérülésre vagy éretlenségére utal, ha túl sokáig fennmarad egy reflex. A megoldás azonban nem a várt mozgásforma erõltetése, hanem szakszerû kezelés, az egész idegrendszer fejlõdésének elõsegítése.
0-1hónap: Az újszülött egész testét alá kell támasztanunk, ha fölemeljük. Bátran hintáztathatjuk, beszélgethetünk vele, mindkettõnk örömére.
Ártalmas sürgetés
Nem ritka, hogy a szülõk siettetik az egyes mozgásformák kialakulását: a pár hónapos babát ültetik, az állni alig tudót kézen fogva jártatják, vagy bébikompba teszik. Normális esetben az ideg- és az izomrendszer érése megelõzi az új mozgásforma kialakulását. A szintek egymásra épülnek: kúszás nélkül nem jó mászni, mászás nélkül nem jó fölállni, ugyanúgy, ahogy alapozás nélkül nem jó házat építeni. Mindig az elõzõ mozgásforma néhány hónapos gyakorlása alatt készül fel a szervezet a következõ produkcióra, amit így könnyedén, örömmel, nagy biztonsággal fog véghezvinni a baba. Nem kell erõltetni: attól nem értékesebb, okosabb, szeretetreméltóbb egy csecsemõ, ha hamarabb tud valamit, mint a többiek. A siettetett gyereknek nem a boldog jövõjét, hanem késõbbi mozgásrendszeri betegségeit alapozzák meg a türelmetlen felnõttek. Ugyanez érvényes a szellemi fejlõdésre is. A XX. század második felében terjedt el a magzat, majd a csecsemõ folyamatos, tudatos ingerlésével, tanításával „dolgozó” zseninevelõ irányzat. A „zseniképzõs” gyerekek eleinte valóban sokkal többet tudtak kortársaiknál, gyorsabban fejlõdött szókincsük, hamarabb teljesítették az iskolai követelményeket – egészen kamaszkorukig. A középiskola végére azonban lassan elvesztették intellektuális elõnyüket az osztálytársakkal szemben. A speciálisan fejlesztett gyerekek közt ráadásul az átlagosnál sokkal többször tapasztaltak neurotikus tüneteket, beilleszkedési és viselkedészavart. Vagyis: semmire sem megyünk vele, ha már karon ülõ csecsemõnket olvasni tanítjuk!
Az elsõ életév egyik legfontosabb fejlõdési feladata a gravitáció legyõzése, a fölegyenesedés. Annak ellenére, hogy ilyen nagy fába vágja a fejszéjét, a baba látszólag eltékozolja az elsõ negyedévet. Úgy tûnik, semmit sem tesz az ügy érdekében, pedig a látszat csal! Az idegrendszer õrületes gyorsasággal fejlõdik a genetikai utasítások és a külsõ ingerek együttes hatására. A legtöbb baba nem tétlenkedik: kitartó bömböléssel ráveszi a szüleit, hogy fölvegyék, ringassák, zötyögtessék, beszéljenek hozzá, énekeljenek neki, vagyis elárasszák a fejlõdéshez szükséges mozgás-, hang-, és szociális ingerekkel. Mindeközben komoly edzésprogramot valósít meg. A hát és a nyak erõsítése az elsõ: a baba a születés után nem sokkal emelgetni kezdi a fejét, és át-átfordítja egyik, majd másik irányba. A harmadik hónap során kezére támaszkodva kinyomja magát, és eleinte bizonytalanul, majd egyre délcegebb tartásban néz körül a nagyvilágban.
3-4. hónap: Ügyesen emeli a fejét, karjára támaszkodva nézelõdik. Öt hónapos koráig megfordul.
Segít
– Legalább a nap egy bizonyos részében fektessük a babát hasra. Ebbõl a testhelyzetbõl indulnak ki az elsõ fejlettebb mozgásformák, így erõsödhet a hát és a csípõízületek.
– Ha a baba nem szeret vízszintesen hasalni, fektessük õt a mellkasunkra, és dõljünk hátra félig ülõ vagy fekvõ helyzetbe, ahogy nekünk és a kicsinek is megfelel.
– Ha a baba kitámasztás helyett „repülõzik” (vagyis a karok segítsége nélkül emeli ki a mellkasát, hason fekvõ helyzetben), végezzünk vele kiegészítõ gyakorlatokat, hiszen a karok erõsítése elengedhetetlen a következõ fejlõdési szakaszok megjelenéséhez. Feküdjünk a hátunkra, térdünket behajlítva emeljük meg a lábunkat. A baba hasaljon a lábszárunkon, tenyerét tenyerünkbe támasztva nyújtott karral tartsa magát. Közben hintáztassuk a lábunkon: ez élvezetessé teszi a „tornát”, és hasizomgyakorlatnak sem utolsó.
Árt
– Még párnákkal megtámasztva se ültessük a babát, ehhez még nem elég erõs az izomrendszere.
– Soha ne fektessük hasra puha felületen, paplanra vagy párnára, mert megfulladhat. A kemény matrac vagy a szõnyegre terített tiszta lepedõ a legjobb terep.
Kitárul a világ
A harmadik-negyedik hónap mutatványa, hogy a baba egyedül megfordul, majd néhány hét múlva rájön, hogy ezzel a módszerrel haladni is tud: gurulni kezd, ha megfelelõ tér áll rendelkezésére. Nem sokkal késõbb arra is rájön, hogy ha a kezével kitámasztja magát, és a lábával tol egyet-kettõt, akkor a gurulással járó kissé félelmetes egyensúlyvesztés nélkül is elérheti a környezetében lévõ tárgyakat. Megjelenik a kúszás. Ez a mozgásfejlõdés egyik legfontosabb állomása: a végtagok és a hát izmait nagymértékben erõsíti. Egy-két hónap múlva, ha már a végtagok elbírják a test súlyát, a baba törzse elemelkedik a talajtól: indul a mászó korszak. A kúszás és a mászás nagyon összetett idegrendszeri mûködést igényel – és egyben az idegrendszer különbözõ területei között létrejött összeköttetések mennyiségét is növeli. Minél több idõt tölt a baba kúszással, mászással, annál jobb. A terápiás szakemberek világszerte tapasztalják, hogy a hozzájuk forduló viselkedés és/vagy tanulási zavarral küzdõ gyerekek szülei sokszor arról számolnak be, hogy a kúszás, mászás idõszaka nagyon rövid volt, vagy teljesen kimaradt gyerek életébõl. Minél komolyabb a probléma, annál nagyobb a valószínûsége a négykézlábas korszak hiányának. A megfigyelések szerint a fentebb említett „repülõzõs” babák hajlamosak a kúszás elhagyására: õk mindjárt „lábra dolgoznak”, és az ágy rácsába kapaszkodva felállnak. Ez nem jó jel a késõbbiekre nézve.
Segít
– Ha nem jelennek meg a fent leírt mozgásformák, forduljunk korai fejlesztéssel foglalkozó szakemberhez. Az ok sokféle lehet (fennmaradt reflexek, késõi érés, de az ingerfelvétel hiánya is – ha nem találja izgalmasnak a környezetét, mert látás-, halláscsökkenés, vagy más „bemeneti probléma” áll fenn, nincs miért kúsznia), így a terápia is sokféle.
– Játsszunk a babával minél több ringató, hintáztató, forgató játékot, ezek segítik az idegrendszer érését, így a kórosan fönnmaradt reflexek leépülését és a szükséges mozgásformák megjelenését.
– Ha nem akar átfordulni, gurulni a baba, két felnõtt fogja meg egy takaró négy csücskét, és görgesse a babát alacsonyan a talaj fölött tartott takaróban oda-vissza. Persze csak akkor, ha a kicsi nem tiltakozik.
– Fektessük hason a babát egy nagy fiziológiás labdára, és finoman görgessük ide-oda. Ez erõsíti a hátizmokat, és ingerli az egyensúlyszervet – mindkettõnek kulcsszerepe van a fejlõdésben.
– Fektessük hasra a térdünkön, és játsszunk vele biciklizést: a két lábát felváltva toljuk a hasa alá, majd egyenesítsük ki, mintha kerékpárt hajtana.
– Ha kihagyta a kúszást, mászást, késõbb próbáljunk olyan helyzetet teremteni, amelyben pótolhatja ezt: játsszunk kutyát, csalogassuk át az asztal alatt vagy a mászóalagúton.
Árt
- Ne erõltessük az elmaradt mozgásformát. Ezzel ellenállást váltunk ki a gyerekbõl, ráadásul megütheti magát, hiszen épp az a baj, hogy nem tudja jól irányítani a mozgását. Elvehetjük a kedvét mindenféle további mozgástól.
- Ne tartsuk kiságyban, járókában vagy babaülésben a csecsemõt, így nincs alkalma kipróbálni sem a nagymozgásokat, nemhogy gyakorolni. Teremtsünk érdekes és biztonságos környezetet a lakásban.
7-8. hónap: A gurulás, kúszás gyakorlása után mászni kezd, birtokba veszi a lakást. Amint ülni tud, mindkét keze felszabadul, egyre izgalmasabb
játékokra nyílik lehetõség.
Ül, áll, jár
Amint a törzs izmai eléggé megerõsödtek, a baba két keze felszabadul: nincs már szüksége támasztékra. Megváltozik a világ: mindkét kezét használni tudja, szinte bármit képes elérni. A baba természetesen nem akkor ül föl elõször, amikor magától is ülni tud: törülközés, öltöztetés, képeskönyv-nézegetés, kukucsjáték közben hét-nyolc hónapos kora elõtt is csücsül a felnõtt ölében. Ez azonban biztosan nem árt neki! Nem kell szigorúan tartani magunkat az ültetési tilalomhoz, de mindenképpen figyeljünk rá, hogy mikor fárad el, mikor kíván inkább feküdni, vagy más testhelyzetet felvenni. Ezt csak akkor érezzük igazán, ha a baba az ölünkben ül, és nem párnákkal kitámasztva, vagy hintába, bébikompba szíjazva. Ezek az eszközök nem segítik, inkább gátolják a harmonikus mozgás kialakulását.
A fölülés képessége után már csak néhány hét, és a baba egy megfelelõ magasságú tárgyba kapaszkodva fel is áll. Ha eléggé megerõsödött a törzs, és a feszítõ izommunka sem esik nehezére, akkor akár percekig is képes álló helyzetben maradni. Az állásból az oldalazva járás következik: csak a testsúly áthelyezésére és egész kicsi lábemelésre van szükség a haladáshoz. Gyakorlásra jó terep a lakás: bútorok mentén, vagy a járóka, ágy rácsaiba kapaszkodva szokott felállni a baba. A legtöbben a tizedik hónap környékén kapaszkodnak fel állásba, és két hónap gyakorlás után engedik el támasztékukat. Ezután következnek az elsõ bizonytalan, majd egyre biztosabb lépések.
9. hónap: Kapaszkodva áll, majd oldalazva járni kezd.
A mozgás a következõ hónapok során mind harmonikusabb, könnyedebb lesz, a babának lassan nem kell tudatosan figyelnie minden mozdulatára: a mászás, a járás és hamarosan a futás is automatikussá válik. A fejlõdés itt nem áll meg. Van, aki hivatásszerûen foglalkozik majd mozgással, más mûvészi szintre emeli ezt a képességét. A legtöbben „csak” élvezik, amit az elsõ évek során elértek. Annál nagyobb örömüket lelik benne, minél komolyabb volt az alapozás.
11-15. hónap: Megteszi az elsõ lépéseket. Ez eleinte még nagyon leköti a totyogó figyelmét.
Segít
– Kezdettõl fektessünk nagy hangsúlyt arra, hogy mindkét oldalt használja a gyerek, hogy mindkét agyfélteke egyformán fejlõdjön. Kifejezetten káros a jobbkezességet, jobblábasságot erõltetni, még akkor is, ha késõbb valóban jobbkezes lesz. Két kézzel dobja a labdát, mindkét lábbal rúgjon. Vegyünk lábbal hajtós motort, késõbb biztonságos biciklit: ezeket csak úgy lehet használni, ha mindkét lábát egyformán igénybe veszi.
– Engedjük annyit hintázni, amennyit akar, a lengés nagyon jól hat az idegrendszer fejlõdésére.
Árt
– Ne féltsük a babát, nincs porcelánból. Engedjük mozogni, lépcsõzni, mászókára, fára föl- és lemászni, lógni és csúszni. Ha veszélyesnek tartjuk a terepet, álljunk mellé, hogy elkaphassuk. A tapasztalatok, kisebb sérülések tanítják meg arra, hogyan vigyázhat magára.
18. hónap: A legtöbb kisgyerek ügyesen lépcsõzik - de még minden fokon megpihen.
A kislányom most 27 hónapos. Az ollóval vágást gyakoroljuk, de kissé nehézkesen megy, mert balkezes. Szeretném, ha segítenének balkezes ollót találni.
K. Anikó
Kismama: Az olló használata olyan finommozgás, ami inkább négy-hat éves korra érik be, a „nehézkesség” magyarázata inkább ez, nem a balkezesség. Az elsõ három év során a gyerekekre a „kétkezesség” jellemzõ. Ez nagyon fontos az idegrendszer érése szempontjából.
A szülõk általában azt látják, melyik kezével eszik vagy rajzol a gyerek. A szakember azonban más jelekre, a fül, a szem és a láb használatára is figyel. Három-ötéves kor között viszonylag állandó a kézválasztás, de öt-hét éves kor között újra bizonytalanná válhat. Ollózás helyet más, nagyobb sikerrel kecsegtetõ játékokat ajánlunk. Gyurmázhat, téphet, gyûrögethet papírt – ezek a tevékenységek fejlesztik a finommozgásokat.
Balkezes ollót egyébként rehabilitációs segédeszköz-boltokban lehet kapni, de ezek felnõtt kézre kitalált eszközök.
Lejegyezte: Szõdy Judit
Nõk Lapja
|
Mamanetet kezdőlapnak!
A hozzászólás-űrlap megjelenítése/elrejtése
© APTLAB Netstudio ec.