Hegedűs a metróban

Hideg januári reggel volt, amikor egy ember megállt egy Washington DC-i metróállomáson és hegedülni kezdett. Hat Bach darabot játszott összesen negyvenöt percen keresztül. Ez alatt az idő alatt összesen ezer ember fordult meg az állomáson, legtöbben a munkahelyükre igyekeztek.

Három perc múlva egy középkorú férfi észre vette a zenészt. Lelassított és egy pillanatra meg is áll, majd tovább sietett. Egy perccel később a hegedűs megkapta az első egy dollárosát egy nő dobta be a a hegedűtokba, anélkül, hogy megállt volna. Néhány perccel később valaki a falnak támaszkodva kezdte el a zenét hallgatni, de kis idő múlva az órájára nézett és tovább sietett.

Legjobban egy három éves kisfiú figyelt fel a zenére. Anyukája kézen fogva vezette, de a fiú megállt a hegedűst nézni. Nemsokára az Anyuka tovább húzta, de közben a fiú végig hátrafelé kukucskált.Ugyanez más gyerekkel is megtörtént, kivétel nélkül, minden szülő tovább vezette őket.

A negyvenöt perces előadás alatt, csak hat ember állt meg zenét hallgatni. Nagyjából húszan adtak pénzt, de közben le sem lassítottak. Összesen 32 dollár gyűlt össze. Amikor vége lett a zenének és elcsendesedett az állomás, senki sem vette észre a változást. Senki sem tapsolt, senki nem gratulált.

A járókelők nem tudták, hogy a világ egyik leghíresebb hegedűművésze, Johsua Bell játszotta a zenetörténelem legnehezebb darabjait 3,5 millió dolláros Stradivari -ján. Két nappal a metróállomás beli előadás előtt egy telt házas Bostoni színházban lépett fel, ahol jegyek átlagosan 100 dolárba kerültek..............

Ez egy igaz történet! Joshua Bellállruhás metró beli fellépését szociológiai kísérletként a Washington Post szervezte. Azt vizsgálták, hogy hétköznapi környezetben, alkalmatlan időpontban vajon felismerjük-e a szépséget, megállunk-e hogy befogadjuk és váratlan helyzetben értékeljük-e a tehetséget.

A kísérlet egyik lehetséges eredményének a következtetése: ha nincs időnk arra, hogy megálljunk és hallgassuk a világ egyik legjobb zenészét a zenetörténelem legvirtuózabb darabjait játszani, vajon mi minden mellett megyünk el észrevétlenül nap mint nap.