Képzelje el, hogy kisiskolás fia rossz jegyet hoz haza matematikából, és azt mondja: "Nem vagyok jó matekból, olyan buta vagyok." Ön mit válaszol?

a.) Igen, hát tényleg elég gyenge vagy matematikából.
b.) Nem vagy buta.
c.) Ha többet tanulnál, jobb lennél.
d.) Sokat aggódhatsz amiatt, hogy megbuktatnak.

Mielõtt elárulom, melyik a szülõ és gyerek közötti párbeszédet leginkább õszinte irányba terelõ, leginkább építõ jellegû reakció, hadd vegyem sorra Ginott szemével a kommunikáció legfontosabb buktatóit.

 Az értékelõ jellegû bírálatot tartalmazó megjegyzések és kérdések, az utasítások a szülõi odafordulás és igazi érdeklõdés hiányát sugallják, növelik a gyerek szorongását. A "Majd én most megmutatom, hogy kell ezt csinálni!", "Épp elég nagy vagy már ahhoz, hogy tudd ezt," "Nem tehet róla - ilyen ügyetlen" típusú kommentárok csak szükségtelenül rontják a gyerek énképét, csökkentik önbizalmát.
Ginott szerint a gyerekkel való kommunikáció mûvészet - nem egyszerû feladat, de pár alapelv szem elõtt tartásával nem lehetetlen úgy alakítani, hogy a gyerek kiegyensúlyozott személyiségformálódását segítse elõ, reális önértékelésre és felelõsségtudatra ösztönözze. A legfontosabb, amit sosem szabad elfelejteni: el kell ismerni a gyerek érzelmeit. Szülõk és gyermekek c. könyvében Ginott sok példával illusztrája, a szülõ mennyire megkönnyíti gyermeke dolgát, ha értékelés, bírálat vagy utasítás helyett egyszerûen szavakba önti, amit lát, kimondja, amit gyermeke érezhet:

Fiú: Én buta vagyok.
Apa: (komolyan) Valóban így érzed, ugye? Tényleg nem gondolod magadról, hogy okos vagy?
Fiú: Nem.
Apa: Sokat rághatod magad emiatt.
Fiú: Sokat bizony.
Apa: Az iskolában biztosan sokszor félsz... félsz, hogy megbuksz, félsz, hogy rossz jegyet kapsz. Ha a tanár felhív, összezavarodsz. Félsz, hogy nevetségesen fog hangzani, amit mondasz, félsz, hogy a többiek kinevetnek .(...)
Ide figyelj kisfiam, az én szememben te rendes ember vagy. Neked azonban most más véleményed van magadról. (23.o.)

A szülõ sokat segíthet azzal, ha szavakba önti gyermeke szorongásait - ennek persze elõfeltétele, hogy el kell tudni fogadnia azokat. Egy szülõ se szereti beismerni, hogy gyermeke esetleg sikertelen, vagy annak érzi magát, pedig a gyereknek fejlõdése során - szükségképpen - sokszor kell szembenéznie csalódásokkal. A gyermeket a kudarc önmagában is megrémíti, ráadásul hajtja a vágy, hogy szüleinek megfeleljen, ne okozzon csalódást. A szülõ problémát lekicsínylõ magatartása nem a problémát szünteti meg, hanem a szülõvel való kommunikációt ássa alá. A gyerek érzelmeinek elfogadása és kimondása arról tanúskodik, hogy a szeretett szülõ a nem kívánatost is el tudja fogadni, ezzel megszüntve a szorongás egyik legjelentékenyebb forrását, a szülõi szeretet megvonásától való félelmet. Emellett a gyereket is megtanítja arra, ne féljen szembenézni a nem kívánatossal, egyben mintát is szolgáltat arra, hogyan fejezze ki negatív érzelmeit, szorongását.

Ginott könyvének ez az alapgondolata vissza -vissza tér, amint a mindennapi életbõl vett példákkal, párbeszédekkel és esetekkel illusztrálva vezeti végig az olvasót a családi konfliktusok lehetséges forrásain. Szemléletmódja egy pillanat alatt világossá és érthetõve teszi az olyan forgatókönyv szerû helyzeteket, melyek mindannyiunk gyerekkorát biztosan végigkísértették. A reggeli ébredés körüli hercehurca, a házi feladat körüli viták, a zenetanulás, a házimunkában való részvétel csak pár a rengeteg helyzet közül, melyek a könyv olvasása során új megvilágításba kerülnek. Tanácsait, melyek a dícséret és bírálat építõ jellegû alkalmazására, a fegyelmezés módjaira vagy éppen a szexuális nevelésre vonatkoznak, igencsak megszívlelendõnek érzem.

Tartozom még egy helyes megoldással. Remélem, ha most visszaugrik cikkem elejére, a napnál is világosabb lesz, hogy a válasz miért d.).
 

Ványai Adrienn 
Forrás: pszichológia.hu

Hozzászólások (0)

A hozzászólások megjelenítése/elrejtése

Szólj hozzá Te is!

A hozzászólás-űrlap megjelenítése/elrejtése

Név:

Email:

Hozzászólás:

kisebb | nagyobb

Írd be a képen látható karaktereket

Küldés