Tünetek

A hiperaktív tünetegyüttest mutató gyerekre egy sajátságos biológiai állapot jellemzõ, ennek minden előnyével és hátrányával. Egy amerikai pszichológus találó mondása szerint a hiperaktív gyerekek „vadászok a földművesek társadalmában”. Új ingerre, kalandra éhesek, kreatívak, aktívak, gyorsan átlátják a helyzeteket, azonnal képesek döntést hozni, dolgosak, önállóak, praktikusan ügyesek.
Ugyanakkor figyelemzavar nehezíti elsősorban iskolai beilleszkedésüket, azaz nem képesek huzamosabb ideig egy dologra odafigyelni, emlékezőképességük szelektív, gyakran leragad az apróságoknál.
A motoros nyugtalanság leginkább a fiuknál vezető tünet. Ez azt jelenti, hogy a gyerek nem képes egy helyben megülni, izeg-mozog. Lehet, hogy egyensúlyérzékelési problémája van és ezért is döntögeti fel a bútorokat, megy neki társainak. Tehát az agresszivitás nem automatikus. A büntetéssel, hozzáállásunkkal alakul ki a gyerekben. A kudarcélmény agresszívvá teheti őket, amely újabb problémát hoz elő.
A harmadik tünetcsoport pedig a tanulási zavar, ami szoros összefüggésben van a figyelemzavarral. Abból ered, hogy a gyerek nem bír huzamosabb ideig egy dologra koncentrálni, figyelni. Figyelmük csapong, ugyanakkor több dolog között képesek megosztani azt. Például tanulni legjobban zenehallgatás közben képesek. Többnyire 6-7 évesen elküldik őket iskolába, hiszen okos, kíváncsi és rendkívül nyitott már az óvodás hiperaktív gyerek is. Érdemes mégis egy-két évet várni az iskolaéretté nyilvánítással, hiszen csapongó figyelmük, a szabályokra fittyet hányó viselkedésük nem vall éppenséggel iskolaérettségre.

Mit tehetünk mi?
Minél korábban kezdődik el a fejlesztés, korrekció vagy terápia, annál jobb eredmény érhető el, bár lehet, hogy erre az eredményre hosszabb ideig kell várni, és nem azonnal jelentkezik a gyors változás. (A korai fejlesztés azért fontos, mert az agy plasztikussága miatt, más
területek átvehetik, megtanulhatják a hiányzó funkciót.) Speciális tornával, víz alatti gimnasztikával kezelik leggyakrabban a hiperaktív kisgyerekeket. Nincs egyetlen ideális módszer, de azért létezik többféle jó korrekció is.
A megfelelő mozgásterápia megtalálásáig is lehet a gyermekkel valamit kezdeni: olyan helyre kell őt minél többet vinni, ahol szabadon rohangálhat, ahol nincs veszélyben a testi épsége (a hiperaktív gyermekek általában nem mozognak ügyesen, sokat esnek, esetleg túl óvatosak). Olyan "feladatokat", olyan, főleg nagymozgást igénylő játékos feladatot kell neki adni, amiket meg tud csinálni, és amiért megdicsérhető. A külső elismerés és biztatás neki is éppen annyira fontos, mint a többi gyermeknek. A feladatokat, tevékenységeket, ha a szülő adja, gyakran váltogatni kell, ha ezt nem tesszük meg, akkor a gyermek ezt úgyis "megszervezi" magának (egyik pillanatban itt van, a másikban már egész mást csinál). Kis korban tehát nem kell a gyermeknek olyan elfoglaltságot ajánlani, vagy tőle elvárni, ami koncentrációt, tartós figyelmet, finom mozgást igényel, tehát nem kell neki hosszan mesélni, nem kell feltétlen rajzoltatni. Ha mégis valamiféle rajzolást igényel a gyerek, ahhoz feltétlen nagy papírt adjon a szülő, nagy ecsetet, sőt ne lepődjön meg, ha kézzel, ujjal tud majd igazán kedvére alkotni a gyerek.
Az első évben a legfőbb inger a szülő. Sok mondókával, énekléssel, ritmikus játékokkal segíthetjük a nyelvi és zenei készségek fejlődését. Ringassuk, hordozzuk sokat a babát. Használjunk hordozókendőt, akár otthon is - ezzel stimuláljuk az egyensúlyközpontot, és segítjük az idegi kapcsolatok kialakulását. Később teremtsünk olyan környezetet, ami mozgásra indítja a gyereket. Legyen otthon nagy tér a mozgáshoz, matrac a bukfencezéshez, bordásfal, hinta. Ha erre nincs lehetőségünk, járjunk minél többet játszótérre, játszóházba, és hagyjuk, hogy kiugrándozza magát. Ne féltsük, ne tiltsuk, csalánba nem üt a mennykő! Később engedjük, hadd sportoljon, de ne várjunk el tőle kiemelkedő sportteljesítményeket.
Játszunk sokat. Ugyanakkor azt is szem előtt kell tartani, hogy még neki is szüksége lehet egy kis magányra.
Nagyon sok türelem kell egy ilyen kisgyermekhez, és főleg annak elfogadása, hogy a gyermeknél ez nem szándékos, nem akaratlagos, és általa nem is befolyásolható. Terápiával, sok türelemmel, kitartással és hittel viszont lehet eredményt elérni: a szülővel való jó kapcsolatot, a szeretetet, elfogadást a hiperaktív gyerekek is nagyon igénylik, de ezt az igényt nem, vagy nem a megszokott módon tudják kimutatni. Nagyon fontos a kiegyensúlyozott, boldog családi háttér.
Hosszú távon nincs miért aggódni, ezekből a gyerekekből nagyon sikeres, kreatív felnőttek válhatnak.