Olvassátok együtt! Sokszor fordul elő, hogy a Szentírást a felnőttek sem vették még kezükbe életük során. A probléma nem az, hogy gyakorlunk-e valamilyen vallást vagy sem, hanem európai általános műveltségünkhöz hozzátartozik az Ószövetség és Újszövetség ismerete. A könyv gyermekeknek szóló, képes...
Apró, vagy nagyobbacska barnás foltok a bőrön, főleg az arcon, máskor a vállakon és a háton is megjelenhet. Egyes korokban a hófehér, makulátlan bőr volt a divat, ma már szerencsére nem szépséghiba a szeplő vagy májfolt, viszont sokunkat zavar, pláne nyáron, amikor megerősödve bújnak elő!
Senkit ne tévesszen meg, a címben szereplő járművek és városok a Török Riviérán lévő luxushotelek. Antalyától Kemerig megannyi, magyarok számára is megfizethető 4-5* szálloda sorakozik Törökországban, de van néhány, amit csak a sztárok és milliomos üzletemberek engedhetnek meg maguknak, hisz egy é...
A májgyulladás vagy hepatitis a máj gyulladásos megbetegedése, melyet elsősorban vírusfertőzések okoznak. Klinikai tüneteikben sok a hasonlóság, pl. a sárgaság, de a kórokozóik és az okozott betegségek eltérnek egymástól. A jelenleg ismert hepatitis vírusokat A-tól G-ig jelzik.
| Játék és koragyermekkori személyiségfejlõdés |
 |
 |
 |
| Gyermekek - Gyermeklélek | |||
| 2005. február 16. szerda, 16:21 | |||
|
A gyermekkor - annak is az elsõ öt-hat éve - kritikus (vagy szenzitív) periódusnak tekinthetõ a játék alakulása szempontjából is, illetve személyiségfejlõdésre kifejtett óriási (késõbb nem, vagy csak nagyon nehezen "behozható") hatásai miatt. Talán mindenki elõtt közismert vagy könnyen elfogadható tény, hogy az óvodáskorában "nyitott", aktív, kreatívan játszó gyermekbõl felnõttkorára érdeklõdõ, sokoldalú, alkotó ember lesz. A legtöbbet tehát akkor tehetjük gyermekeinkért, a felnövekvõ nemzedékért, ha már a kisgyermekkorban megteremtjük számukra az alkotó játékhoz szükséges feltételeket. A kreatív folyamatok az embernél sajátos értelemben vett játékok - ami annyit jelent, hogy tanulás is játék útján valósulhat meg , a nem célvezérelt tevékenységben. A játék szabadsága az egyes ember képességeinek határait tágítja soha nem ismert méretûvé, ami által a társadalom elõrehaladása és gazdagodása valósul meg. A kreatív ember egyidejû bölcsessége és gyermekisége (játékossága ) teszi lehetõvé, hogy a divergens gondolkodás útján új, eredeti ötletek valósulhassanak meg. Nagyban befolyásolja a gyermek (fõként a kisgyermek) játékát a felnõtt mint modell. Nagyon sok játék utánzásból fejlõdik ki, a gyermek így tanulja meg a cselekvések új módjait. Az utánzó játék fõleg a szerepjátszást és az események ismételt elõidézését jelenti. Az utánzó játék segít a benyomások elraktározásában, a tapasztalatszerzésben, a szabálykövetésben, a szorongás enyhítésében, a környezetbe való beilleszkedésben. Az utánzás ugyanis nemegyszer többet tartalmaz, mint a minta. Nem pontos követés, hanem egy viselkedési módba való beleélés. Piaget elmélete szerint az utánzás a játék megfordítottja és kiegészítõje. Megfigyelte, hogy az életkor növekedésével az utánzás is egyre tökéletesebbé válik. Véleménye szerint kb. nyolc éves kor után az utánzás többé már nem játék , mert hiszen a játék lényege a változtatás és torzítás. A játék magasabb szintjein a tapasztalatok újrakódolása, történéseknek a megértése, ismereteknek az elrendezése történik meg a játékos áttételek kódnyelvén. A kutatók szerint az agresszív cselekedetek utánzása megy a legkönnyebben a gyerekeknek. A játékban az agresszió nem von maga után szociális szankciót, különösen, ha játékszerek vagy kitalált személyek ellen irányul. Egy kísérletben óvodásoknak vonzó játékszereket mutattak, de nem nyúlhattak a játékokhoz. Ezután egy filmet néztek meg, ahol az anya az egyik esetben jutalmazta, a másikban büntette a gyermeket, ha ezekkel a játékokkal játszott. Ezután az elsõ csoportban több olyan gyermek akadt, aki a tilalom ellenére is mert játszani a játékokkal. A hatás tehát lemérhetõ az azonnali viselkedésben. Az azonosulás folyamata is igen sokszor a tág értelemben vett játék terében megy végbe. A gyermeki személyiség a komplex szociális viselkedési sémákat, a szociális szerepeket az érzelmi identifikáció (azonosulás) során tanulja meg. A szerep eligazodási, alkalmazkodási és kapcsolódási lehetõséget nyújt a gyermek számára, programot ad játékának, feltölti képekkel és dinamizmussal a fantáziákat. ( Buda Béla ). A gyermek játéka a kommunikáció és a társas interakciók talajának tekinthetõ. Megkülönböztetünk magányos és társas játékot, ill. ennek különbözõ, ismert fokozatait. Bizonyos értelemben azonban társas játékról már nagyon korán beszélhetünk, hiszen a gyermek társas élete akkor kezdõdik, amikor megszületik. Ekkor elsõsorban a felnõtt befolyásolja a gyermek viselkedését kommunikációs próbálkozásaival, tárgyakat, ingereket nyújtó tevékenységével. Késõbb, két?három éves korban a gyermekek laza, párhuzamosan folyó játéka jellemzõ, majd három éves kor után következik csak az igazán együttmûködõ játék. Az azonosulás egyik lényeges vonása, hogy a gyerekek a különbözõ életkori viselkedési szinteket is részben szerepszerûen tanulják. A zárt családban ez többnyire hiányos, ezért van nagy szükség a gyermekközösségekre - például az óvodára. A játékban a gyermek elsõsorban a komplex társas emberi valóságot dolgozza fel, és csak kisebb részben a tárgyit. Személyeket és relációkat testesítenek meg a babák, bábok. Játék során felismernek a gyermekek lehetõséghatárokat, következményeket, és módosítják viselkedésüket. Játékon át készülnek fel a gyermekek az interakciókra. A magányos játék is gyakran társas jellegû, hiszen a partnert a fantázia jeleníti meg. Ha a gyermek biztonságérzése nem alakul ki, vagy sérül, akkor a gyerek szívesebben játszik magában és hagyatkozik képzeletére. A legtöbb gyerek azonban szeret kommunikálni a játékban. Intimitást, közeledést és távolodást, feszültségtûrést, helyzetek megértését tanulja meg és gyakorolja a játékban. A másik gyermek nagyon fontos társ a játékban, mert az egyenrangú kommunikációs partner szerepét tölti be. Ez nagyon fontos a szülõkrõl való leválási folyamat zavartalansága érdekében. A játék és a korai tanulási folyamatok A manipuláció fejlõdésében a fogás kialakulását követik a különbözõ ismétléses mozgások, mint az ütögetés, lengetés, lökdösés stb. Ebben a szakaszban kezdi a gyermek aktív módon szemügyre venni a játékszereket, tárgyakat. E cselekvésben a gyermekek szívesebben választják a számukra ismeretlen tárgyakat. Tovább tart a játék, ha a tárgy sok lehetõséget rejt magában ahhoz, hogy a gyermek tájékozódó ? kutató aktivitást fejtsen ki. Kiemelkedõen fontos tehát a tárgyak újdonságértéke és variabilitása a fejlõdés, a játék gazdagsága szempontjából. A játékszer meghatározó módon hat a cselekvés módjára, minõségére. Ezért a jó játékszer feltétlenül elõsegíti a gazdag, variábilis, fejlõdõképes játékmagatartás kialakulását. A kíváncsiság, az érdeklõdés, a csodálkozás - minden megismerés forrása. Erre ad hatalmas - és semmi mással nem helyettesíthetõ - lehetõséget a játék. Az elmélyült, hosszantartó játék megteremti annak a lehetõségét, hogy minél mélyebbre hatolhassunk az irreális, a titokzatos, misztikus sötétségbe, és minél több tényre derítünk fényt, annál inkább nõ kíváncsiságunk és tudásvágyunk. Az önmagáért való tanulás jelensége a játékban érhetõ tetten, melynek során belsõ jutalmat élhetünk át. A játékban, annak egyre fejlettebb formában megjelenõ típusaiban alakul a gyermek személyisége, bõvülnek ismeretei, tudása, fejlõdnek képességei, alakulnak jártasságai, készségei, válik kifinomultabbá érzékelése, fejlõdik intellektusa (figyelme, emlékezete, gondolkodása, nyelve- beszéde), válnak árnyaltabbá interakciós, kommunikációs képességei, differenciálódik motivációs világa, optimálisan alakul én?fejlõdése, magatartásvezérlése. Piaget a gyermeki gondolkodás fejlõdését kutatta, s az általa leírt szakaszok mentén haladva foglalkozott a játék fejlõdésmenetével is. Elméletében a játéknak három fajtáját különbözteti meg: gyakorlójáték, szimbólumjáték és szabályjáték. A gyakorlójátékok a II - V. gondolkodásfejlõdési szakaszoknak felelnek meg, melyek az érzékszervi - mozgásos intelligencia szakaszának rész-egységei. A féléves korig tartó idõszakban az egyszerû gyakorlójátékok jelennek meg, amelyek az alakuló képességek gyakorlásának öröméért jönnek létre. Az elsô hetek tevékenységét inkább reflexgyakorlatoknak tekinti, nem igazi játéknak. Szerinte az a színtiszta játék, amikor a gyermek a valóságot erõfeszítés és korlátok nélkül hasonítja saját tevékenységébe, s be is építi abba tapasztalatait. A következõ stádiumban már megjelenik az "én idézem elõ "öröme, mely motorja lesz a további tevékenységeknek. A tárgyi cselekvés átalakul játékká, attól kezdve, hogy a gyerek az új jelenséget megérti, és most már el tud idõzni annál. Az ismétlés nemcsak örömöt okoz, fokozza a biztonságérzetet, hanem ügyesíti is a kisbabát, sok - sok képessége alakul, biztonságosabb, harmonikusabb mozgása lesz, egyre jobban tud figyelni, egyre több mindent lesz képes felfedezni. Piaget szerint a játék egységes funkciója, hogy az adott fejlõdési szakasznak megfelelõen szolgálja az értelmi fejlesztést: az érzékszervi?mozgásos intelligenciát az elsõ szakaszban - a gyakorló játék; a szemléletes helyzethez kötött, szituatív intelligenciát a másodikban - a szimbolikus játék, és a konkrét mûveleteknek megfelelõ értelmi mûködést - a szabály játék a harmadik szakaszban. Az elsõ szakaszban domináns az exploráció (felderítés, felfedezés) - az egész viselkedésben. Jellegzetessége ennek a szakasznak továbbá, hogy a gyermekek egyaránt szeretik a változatosságot és az ismétlõdést. Az egyik kalandot, izgalmas, örömteli cselekvést, míg a másik a biztonság jó érzését nyújtja. Ez a játék, melyet ismerkedõ- mozgásos - manipulatív tevékenységként jellemezhetünk, alkalmas helyzetek megoldására a cselekvések szintjén. Itt kiemelten érvényesül a játék unalomûzõ funkciója. Az explorációs játék után következik a szimbolikus, melynek lényege a "hidd-el" jelensége, melynek során áttételek, behelyettesítések, vágyfantáziák megjelenítése, indulatok levezetése, megszelídítése folyik. A fantáziajáték emocionális feszültségének csökkenése indokolja a következõ váltást : hét éves kor után a szabály játékok megjelenését. A gyerek - ahelyett, hogy az öt körülvevõ társadalom fejlesztené ? magamagát "fejleszti" a játékban a saját motivációjában beállott változások következtében. Saját késztetései, valamint a kultúra, a konvenciók, a kommunikációk is változnak, s ezek hatással vannak arra, hogyan játszunk a gyerek életének különbözõ korszakaiban. A másokkal való játékra a nyelv kellõ kialakulása, fejlõdése szempontjából nagy szükség van. A gyermekek felhasználják a játékot arra, hogy jobban megértsék a valóságot. A gyermekek jelentéseket (arckifejezés, gesztusok, stb.) a jobb megértés érdekében a fantáziajáték világában újraalkotják. Játék során alakulnak a gyermek belsõ reprezentációi a világról. Bruner szerint ez három fázison megy keresztül: az enaktív (cselekvéses) az ikonikus (képi) és szimbolikus szakaszokon, mely szorosan összefonódik a nyelvfejlõdéssel. A kisgyerek a környezetérõl és az énjérõl szerzett tudását belsõ reprezentációkba, döntõen mozgásos és képi struktúrákba rendezi. Bettelheim szerint a játék azért oly fontos a gyermek életében, különösen a képzeletgazdag játék, mert segít a külsõ és belsõ világot integrálni. A gyerek a játék során megtanulja, hogy egy világ ura lehet, de csak egy kaotikus világé. Ha boldogulni akar a világban, akkor fel kell adnia "infantilis" vágyát a mindenhatóságra, és kompromisszumot kell kötnie vágyai és a valóság kemény törvényei között. Játék és szocio-emocionális fejlõdés Stern, D. szerint az énérzés feltétele az élmények integrálásának képessége, illetve az integráció megélése. Ez a tanulás természetesen a játék "képében" jelenik meg, játékos formát öltve. Minél többet és minél változatosabban játszanak tehát a gyermekkel gondozói, annál több lehetõséget adnak neki a tanulásra, annál inkább biztosítják érzékelésének integrációját, amibõl következõen énfejlõdése is zavartalan lesz. A gyermek érdeklõdését - motivációit - családi környezete alakítja. A szülõk személyisége, attitûdjei, nevelési stílusa, elvárásai, kommunikációs kultúrája, életstílusa mind-mind befolyásolja a gyermek érdeklõdését, aspirációját, teljesítményhez való pozitív viszonyulását. A minél korábban "szabad" játékra, kutató manipulációra ösztönzõ, és ennek feltételeit megteremtõ környezet hatásai nélkülözhetetlenek a gyermek bátorságának, aktivitásának megfelelõ kialakulásában. A szülõi érzelmi tükrözés szociális biofeedback modellje (Gergely Gy.- Watson, J. S.) szerint a csecsemõ érzelmi öntudatra ébredése és az önkontroll kialakulása elsõsorban a megfelelõ szülõi érzelmi "tükrözés" függvénye. Anya és gyermeke egyre inkább egymásra hangolódnak. Rendkívüli jelentõsége van az anyai kommunikációs kód realisztikus, illetve "jelölt" - vagyis játékos) jellegének. A gyermek fejlõdését leginkább az segíti elõ, ha anyja a mintha-típusú kommunikációs módban - mely a szimobolikus játékokra jellemzõ jegy - tud gyermekével kooperálni. Súlyos személyiségfejlõdési zavarok, torzulások alakulhatnak ki, ha a szülõ - különféle okok miatt- nem képes a hiteles és játékos érzelmi visszatükrözésre. Kulcsár Zs. szerint kézenfekvõ, hogy a játék és az önkontroll magasabb formái közötti kapcsolat létrejöttét az anya - gyerek kötelék alapozza meg, amelynek kontextusában a játéktevékenység zajlik. E kontextus felelhet meg a Winnicott - féle potenciális (köztes) térnek, mely a szerzõ szerint a játék és az emberi kultúra terepe. Az emberi kultúrának ez az eredete teszi érthetõvé a játék, mûvészet, tudomány, sõt a vallás interaktív jellegét, a kreatív emberi tevékenység nem önmagáért való, alapvetõen altruisztikus természetét. Kulcsár kiemeli játék és agresszivitás negatív kapcsolatát, valamint a játék és az altruizmus, a szeretet szoros összefonódását. A játéktevékenységet az anyai jelenlét serkenti. A játék szociálisan motivált tevékenység, "inspirációt" igényel. Ha ez nincs meg, a játékosság helyére az üresség, a depresszió vagy az agresszió lép. Aki nem inspiráló helyzetben is tud játszani, különleges tartalékokkal rendelkezik, amit feltehetõleg a kora gyermekkorban megélt anyai szeretetbõl táplálkozik. A gyermekkori játéktevékenység számára a megfelelõ családi miliõ teremt optimális feltételeket : a széthulló család agresszív légköre a játéktevékenységet negatívan befolyásolja. A korai családi miliõ - pontosabban az anya és gyermek által megélt szeretet-kapcsolat - a játékosságot, az altruizmust, és az alkotóképességet egyaránt befolyásolhatja. A család védõ, óvó és támogató funkcióinak különösen nagy hatásai vannak a gyermek fejlõdésében, úgymint az információk közvetítése, interpretálása, minõsítése, az életfilozófia közvetítése, az identitás alakítása. Borecky Á. Magyarországi családváltozatok c. munkájában a családok változásának bemutatása kapcsán kiemeli a gyermekkor és a játék jelentõségének megnövekedését, a differenciálódást. A gyermekkor meghosszabbodott, tovább tartanak a játékkal eltöltött évek. Nemcsak a különféle játékok szaporodtak meg, hanem újfajta, fejlesztõ játékszerek is megjelentek , és "egyértelmûen megnõtt a játék fejlõdéslélektani szerepe és módosult szocializációs funkciója". Kiemeli azt a tendenciát, miszerint a csoportos játékok egyre inkább eltolódnak az individuális játékok felé. A tradicionális nemi szerepek megerõsítése is erõteljesen jelentkezik a játékok és játékszerek kiválasztásában. Forrás: Mikkamakka.hu
|
Mamanetet kezdőlapnak!
A hozzászólás-űrlap megjelenítése/elrejtése
© APTLAB Netstudio ec.