I. BCG:

A védettség kialakítása egy alapimmunizálásból és egy esetlegesen szükséges emlékeztetõ oltásból áll.

Ahogy minden oltásnál, a TBC elleni oltás esetében is a következõ fontos kérdésekre kell kitérnünk:

• Miért van szükség a BCG oltásra?
• Mit kell tudni az oltóanyagról?
• Mik az ellenjavallatok, esetleges mellékhatások? 

Miért van szükség BCG elleni oltásra?

Régen a TBC Európa-szerte elterjedt, sok áldozatot szedõ fertõzõ betegség volt. Legelterjedtebb és legismertebb formája a tüdõ-TBC, de a kórokozó, a Mycobacterium tuberculosis gyakorlatilag minden szervet képes megbetegíteni. A tuberkulózis Magyarországon a XX. század ötvenes évei elõtt népbetegségnek számított; morbus Hungaricusnak is nevezték. A védõoltás bevezetésének, a tüdõgondozó-hálózat megszervezésének, a szociális helyzet javulásának, az állattartás kontrolljának köszönhetõen a korábban járványosan elõforduló TBC helyett az utóbbi évekig csak egy-egy sporadikus (szórványos) betegséggel lehetett találkozni. Sajnálatos módon a TBC-s betegek száma ismét nõ.

Mit kell tudni az oltóanyagról?

Az oltás a Bacillus Calmette et Guerin rövidítésbõl kapta a nevét. Az eredeti tuberkulózis kórokozót a védõoltást kidolgozó kutatók, Calmette és Guerin 13 éven keresztül vitték át (passzálták) egyik táptalajról a másikra. A 13 éves passzálás alatt a baktérium kórokozó tulajdonságait irreverzibilisen elvesztette, de immunválaszt kiváltó (antigén) tulajdonságait megtartotta. Az oltás élõ, attenuált baktériumot tartalmaz. Az oltás helyén késõbb heg alakul ki, amelyet minden felnõtt megtalálhat a felkarján.

Mik az ellenjavallatok, esetleges mellékhatások?

A beadás helyén néhány nap múlva bõrpír, majd kb. lencsényi göbcse keletkezik, mely heteken, hónapokon keresztül megmarad. A göbcse idõnként elgennyed, kifakad, vagy sebészi megnyitása válik szükségessé; a göbcse elgennyedése ép immunrendszer esetén nem veszélyes. Ellenjavallata az oltásnak a lázas állapot, súlyos immunhiányos állapot.

Bármilyen oltásra érvényes, így erre is, hogy a kezelõorvost mindenféle, az oltandó gyermeknél vagy a családban elõforduló oltási szövõdményrõl, allergiáról tájékoztatni kell. Az oltás mellékhatásaként esetlegesen jelentkezõ láz csillapítására elõre fel kell készülni. Az oltást követõ 24 órában szükség esetén az életkornak megfelelõ lázcsillapítót kell adagolni. 

II. Act-HIB:

A védettség kialakítása egy alapimmunizálásból és további emlékeztetõ oltásokból áll.

Ahogy minden oltásnál, az Act-HIB-nél is, a következõ fontos kérdésekre kell kitérnünk:

• Miért van szükség az Act-HIB oltásra?
• Mit kell tudni az oltóanyagról?
• Mik az ellenjavallatok, esetleges mellékhatások?

Miért van szükség Act-HIB oltásra?

A "HIB" a Haemophilus influenzae B baktérium nevének a rövidítése. A baktérium nevében az influenza szó azzal kapcsolatos, hogy korábban a klasszikus influenza kórokozójának tartották, de semmiképp sem keverendõ a vírusos influenzával, hiszen influenzát nem okoz, de az egyik leggyakoribb bakteriális légúti kórokozó. Két nagy, a betegséget okozó tulajdonságát is meghatározó csoportja van: a tokot termelõ és a tokot nem termelõ csoport. A tokot termelõ csoport súlyos betegségek, gennyes agyhártyagyulladás (purulens meningitis), gégefõ-gyulladás (epiglottitis), szepszis, tüdõgyulladás (pneumonia), szeptikus ízületi gyulladás (arthritis), csontvelõgyulladás (osteomyelitis) okozásáért felelõs. Ezeknek a betegségeknek nagy része kezelés nélkül potenciálisan halálos is lehet.

Mit kell tudni az oltóanyagról?

A védõoltás a kórokozó poliribozil-ribitol-foszfát (PRP) tokanyagát tartalmazza, olyan antigént, amely protektív antitest képzését indukálja. A jobb antigénhatás érdekében a PRP-t más baktérium fehérjéjéhez konjugálják. A védõoltás a Haemophilus influenzae B tokot nem termelõ csoportja ellen nem véd, így az ezek által okozott enyhébb légúti betegségek (az arcüreg-gyulladás, középfül-gyulladás stb.) továbbra is gyakoriak. A Haemophilus influenzae B elleni oltás Magyarországon a '90-es évek eleje óta hozzáférhetõ, több oltás is kapható. Az Act-HIB nevû oltóanyaggal végzett oltás az 1999. április 1. után született gyermekek részére kötelezõ. A nem csecsemõkorú oltandókkal és a többi Haemophilus influenzae B elleni oltással kapcsolatos információkat ld. a nem kötelezõ védõoltásoknál.

Mik az ellenjavallatok, esetleges mellékhatások?

Nem szabad elvégezni az oltást akut betegség, lázas állapot esetén és akkor, ha az oltóanyag bármely összetevõjére az oltandó gyermek allergiás.

Bármilyen oltásra érvényes, így erre is, hogy a kezelõorvost mindenféle, az oltandó gyermeknél vagy a családban elõforduló oltási szövõdményrõl, allergiáról tájékoztatni kell. Az oltás mellékhatásaként esetlegesen jelentkezõ láz csillapítására elõre fel kell készülni. Az oltást követõ 24 órában szükség esetén az életkornak megfelelõ lázcsillapítót kell adagolni.

III. IPV, OPV:

Ahogy minden oltásnál, a poliomyelitis (járványos gyermekbénulás) elleninél is, a következõ fontos kérdésekre kell kitérnünk:

• Miért van szükség poliomyelitis elleni oltásra?
• Mit kell tudni az oltóanyagról?
• Mik az ellenjavallatok, esetleges mellékhatások?

Miért van szükség poliomyelitis elleni oltásra (IPV, OPV)?

Intramuscularis polio vakcina és oralis polio vakcina: a járványos gyermekbénulás (Heine-Medin kór, poliomyelitis anterior acuta) elleni védõoltások. A betegség kórokozója a poliovírus 1, 2. és 3. típusa. A poliovírusok az enterovírusok közé tartoznak. Az enterovírusok közös jellemzõje, hogy a beteg ember szervezetébõl a széklettel ürülnek, szennyezett tárgyak, piszkos kéz közvetítésével terjednek, a szájon keresztül jutnak a szervezetbe és betegségek egész sorát (agyhártyagyulladás, torokgyulladás, májgyulladás stb.) képesek elõidézni. A poliovírusok a gerincvelõ azon részét - ún. elülsõ szarvát- betegítik meg, ahol az izmok mozgatásáért felelõs impulzusokat kibocsájtó idegsejtek (ún. motoros neuronok) találhatók.

Ha vírusfertõzés következtében a motoros neuronok bizonyos hányada elpusztul, az anatómiailag hozzájuk tartozó izmok nem kapnak impulzusokat, ennek következtében nem képesek mozgásra, megbénulnak. Egyes esetekben a poliovírusok az ún. nyúlt agyvelõben található légzésközpont motoros neuronjait támadják meg, aminek a következménye a légzõizmok bénulása. Magyarországon járványos méretekben az '50-es évek közepén fordult elõ Heine-Medin kór (ekkor szervezték meg a légi mentést és a légi betegszállítást). A betegség behurcolására ma is számítani lehet, mert a világ azon részein, ahol a védõoltás nem kötelezõ, elõfordulhat Heine-Medin kór.

Mit kell tudni az oltóanyagról?

IPV: Feltalálója után Salk vakcina néven is ismert. Az oltás elölt poliovírusokat tartalmaz. Az oltási sorozat elsõ tagja. Azért adjuk elsõnek, hogy segítségével elõkészítsük az immunrendszert az OPV fogadására. Az elsõ Di-Per-Te oltással együtt adják külön oltásként (Imovax) vagy a Di-Per-Te-vel egy oltásban (Tetracoq).

OPV: Feltalálója nevével Sabin-cseppekként vált közismertté. Élõ, legyengített (attenuált) poliovírusokat tartalmazó oltás. Szájon keresztül cseppek formájában adjuk. A vírusok a bélben elszaporodnak, így nemcsak az általános védettséget biztosítják, hanem a bélnyálkahártyán helyi immunitást is létrehoznak. Ez azért szükséges, mert a kórokozó ("vad") poliovírusok is a bélben szaporodnak, de az immunizált személy bélnyálkahártyáján termelõdõ helyi antitestek a vad vírusok szaporodását nagymértékben gátolják. A Sabin-cseppek adásának ismétlése szükséges. Általában más védõoltással kombinálják.

Mik az ellenjavallatok, esetleges mellékhatások?

Az IPV-t nem szabad beadni akut betegség, lázas állapot esetén és akkor, ha az oltóanyag bármely összetevõjére az oltandó gyermek allergiás.

Az OPV ellenjavallatai szintén az akut betegség, lázas állapot, terhesség, immunszuprimált állapot, neomycin allergia, mûtét; különösen a szájban és a garatban végzett beavatkozás. Az oltás veszélye, hogy a szervezetben szaporodva az oltóvírus visszanyeri kórokozó tulajdonságát ("felpasszálódik"), ilyenkor betegséget, oltási poliomyelitist okozhat. Az oltási poliomyelitist védjük ki az IPV adásával.

Bármilyen oltásra érvényes, így erre is, hogy a kezelõorvost mindenféle, az oltandó gyermeknél vagy a családban elõforduló oltási szövõdményrõl, allergiáról tájékoztatni kell.Az oltás mellékhatásaként esetlegesen jelentkezõ láz csillapítására elõre fel kell készülni. Az oltást követõ 24 órában szükség esetén az életkornak megfelelõ lázcsillapítót kell adagolni.

IV. Di-Per-Te:

A védettség kialakítása alapimmunizálásból (I/a, I/b, I/c) és emlékeztetõ (II és III) oltásokból áll.

Ahogy minden oltásnál, a Di-Per-Te esetében is a következõ fontos kérdésekre kell kitérnünk:

• - Miért van szükség Di-Per-Te oltásra?
• - Mit kell tudni az oltóanyagról?
• - Mik az ellenjavallatok, esetleges mellékhatások?

Miért van szükség Di-Per-Te oltásra?

Diphteria (torokgyík):

Kórokozója a Corynebacterium diphteriae méreganyagot (toxint) termelõ variánsa. A betegséget a baktérium toxinja okozza, a toxint nem termelõ Corynebacterium diphteriae torokgyíkot sem okoz. A toxin hatására a felsõ légutak (orr, garat, gége, légcsõ) nyálka-hártyáján ún. álhártyás lepedékkel járó gyulladás alakul ki. Az álhártya a felsõ légutak belsõ üregét (lumenét) mechanikusan szûkíti, súlyos esetekben el is zárja, ezáltal a beteg fulladását okozza. A diphteria-toxin károsítja a szívizmot és a perifériás idegrendszert; mely utóbbi lágyszájpad-bénulásban, izomgyengeségben nyilvánul meg. A kötelezõ védõoltás elõtt a diphteria gyakran halálos kimenetelû betegség volt csecsemõ- és gyermekkorban.

A kötelezõ védõoltásoknak és a magas átoltottsági aránynak köszönhetõen Magyarországon hazai eredetû diphteria nem fordul elõ. Egyes szomszédos, volt szocialista országokból történõ behurcolással számolni kell; oltott gyermekeink a behurcolt betegséggel szemben védettek.

Magyarországon diphteria ellen 1928 óta oltanak, 1938 óta kötelezõ az oltás. Elõtte ebben a betegségben sok kisgyermek halt meg, ahogy olvashatjuk Móra Ferenc Kincskeresõ kisködmön címû könyvében is.

Pertussis (szamárköhögés)

Kórokozója a Bordetella pertussis. A baktérium toxinja a légutak köhögésért felelõs receptoraiban fejti ki a hatását, jellegzetes, rohamokban jelentkezõ köhögést idézve elõ. A rohamok száma a napi 30-40-et is elérheti. A köhögési rohamok között a beteg általános állapota jó. A betegség hosszú lefolyású, hetekig, sõt hónapokig is eltarthat. Az egy évesnél fiatalabb gyermekek szamárköhögése súlyosabb lefolyású.

Tetanus (merevgörcs)

Kórokozója a Clostridium tetani, mely anaerob (oxigén hiányában élõ és szaporodó) baktérium. Egyes állatok bélflórájának része, az állati ürülékkel kerül a talajra, ahol sokáig életképes marad. Sérülés esetén, ha a seb földdel szennyezõdik, a baktérium a sérült, rosszul szellõzõ szövetekben elszaporodik, és az általa termelt toxin a nyirok- és a véráram útján az egész szervezetet elárasztja. A toxin a központi idegrendszer mozgató neuronjait (idegsejtjeit) tartja állandó izgalmi állapotban, ill. az ideg és az izom közötti ingerületet átvivõ anyag lebontását gátolja; az eredmény az izmok állandó görcsös állapota.

Speciális formája ennek a betegségnek az újszülöttkori tetanusz. Ilyenkor az újszülött szülés közben fertõzõdik, ha betegség alakul ki, lefolyása súlyos. Magyarországon azon újszülötteknél, akik valamilyen ok miatt nem kórházban születnek, tetanusz elleni passzív immunizáció végzendõ. Az 1990-es évek elején bevezették a 60 évnél idõsebb, nem oltott személyek nem kötelezõ tetanusz elleni oltását.

Mit kell tudni az oltóanyagról?

A védõoltás a diphteria-toxinnak a betegség kiváltására nem képes, átalakított formáját (toxoid) tartalmazza.

A Bordetella pertussis-nak több antigén természetû alkotója ismert. A Magyarországon forgalomban lévõ védõoltás nem toxoidot (vagy más antigén természetû alkotót), hanem elölt egész baktériumot tartalmaz. A Di-Per-Te oltás súlyos mellékhatásaiért legtöbbször a pertussis komponens a felelõs. Kidolgoztak olyan pertussis vakcinát, amely nem az elölt egész baktériumot, hanem csak az antigén tulajdonságért felelõs részeket tartalmazza (ún. acelluláris avagy sejtmentes vakcina).

A tetanusz elleni védõoltás Magyarországon az 1941. január 1. után születetteknél kötelezõ. A védõoltás a tetanusz-toxinnak a betegség kiváltására nem képes, átalakított formáját (anatoxin, toxoid) tartalmazza. A tetanusz-toxoidot "szóló" (monovalens) formában széles körben használják a sebészeti gyakorlatban olyan sérülések ellátásakor, amikor fennáll a tetanuszos fertõzöttség veszélye vagy gyanúja. A sérülés tetanusz-gyanús voltának megállapítása a sérültet ellátó sebész feladata. Tetanusz anatoxin allergizáló tulajdonsága miatt hat hónapnál gyakrabban nem adható. Ha sérülés miatt olyan gyermeknek kell tetanusz oltást adni, akinek valamelyik Di-Per-Te vagy Di-Te oltása esedékes, erre az ellátó sebész figyelmét fel kell hívni; ilyen esetben az esedékes Di-Per-Te vagy Di-Te oltás adandó. Kérdéses esetben a sebész és a gyermekorvos konzultáljon.

Mik az ellenjavallatok, esetleges mellékhatások?

Leggyakrabban ennél az oltásnál fordulhat elõ oltási reakció, mely leggyakrabban láz, ill. az oltás helyén jelentkezõ bõrpír, fájdalmas duzzanat. Nem szabad adni a Di-Per-Te oltást lázas betegeknek, progresszív idegrendszeri betegségben szenvedõknek, asztmásoknak. Nem szabad ismételten Di-Per-Te-vel oltani azokat a gyermekeket, akiknél az elõzõ Di-Per-Te oltás súlyos szövõdményt okozott.

Bármilyen oltásra érvényes, így erre is, hogy a kezelõorvost mindenféle, az oltandó gyermeknél vagy a családban elõforduló oltási szövõdményrõl, allergiáról tájékoztatni kell. Az oltás mellékhatásaként esetlegesen jelentkezõ láz csillapítására elõre fel kell készülni. Az oltást követõ 24 órában szükség esetén az életkornak megfelelõ lázcsillapítót kell adagolni.

V. KANYARÓ, MUMPSZ, RUBEOLA ELLENI VÉDŐOLTÁS

A kanyaró, rubeola és a mumpsz elleni aktív immunizálás lehetõségének megteremtése az oltóanyagtermelés nagy sikere. Az oltóvírusok - amelyek mindhárom kórkép esetében a kórokozó élõ, attenuált változatai - eleinte inkább külön-külön kerültek alka lmazásra, számos monovalens vakcina jelenleg is forgalomban van. Késõbb a három attenuált kórokozó kombinálásával, a trivalens vakcina kidolgozásával lehetõvé vált a morbilli, rubeola és a mumpsz ellen egyetlen oltás (MMR) segítségével hatásos immunitást létrehozni.

A rubeola gyermekkorban általában jóindulatúan lezajló kiütéses vírusbetegség. Az ellene való oltást a rubeola vírus embriopátiát okozó hatása indokolja. A vakcináció célja a generációs korban lévõ fogékony nõk védelme, akiknek aránya a sze rológiai felmérések szerint 10-20% közötti. Ezeket a megbetegedés veszélyétõl mentesíteni kell, mivel az I., II. és a III. terhességi hónapban kiállott rubeola 50, 25, illetve 9%-os valószínûséggel okozhat magzati ártalmat.

A mumpsz a pubertás elõtt általában ártalmatlan gyermekbetegség. Szövõdményeinek valószínûsége elenyészõen csekély, különösen ritka a legjelentõsebb idegrendszeri komplikáció, a süketség. A liquorban, minden klinikai jel nélkül, észlelhetõ lymphocyta pleocytosis gyakori ugyan, de mivel következménye úgyszólván soha sincs, kérdéses, hogy egyáltalán szövõdménynek tekinthetõ-e. Az oltás reális indikációja a betegség nagyszámú elõfordulásának csökkentése, esetleg teljes eradikálása.

Elmaradt oltás késõbb, bármely életkorban pótolható. El kell halasztani az oltást, ha a gyermek elõzetesen immunglobulint kapott, a várakozási idõ az immunglobulin mennyiségétõl 6 hét - 3 hónap.

Kanyarót kiállott vagy elõzetesen oltott egyén vakcinálása felesleges ugyan, de semmi veszéllyel nem jár. Ezért, amennyiben az immunitást illetõen kétségeink vannak, a biztos védelem érdekében helyesebb oltani.

Oltási betegség

A morbilli oltóanyag által kiváltott oltási betegség jellemzõi a következõk:

A tünetek 6-12. nap között jelentkeznek.

Leggyakoribb a láz, amely az oltottak mintegy 5-10%-ában lép fel, és általában 38,5 oC alatt marad, és 3-4 napig áll fenn.

Kiütés az oltottak 1-3%-ánál várható. Rendszerint a lázzal egyidejûleg kezdõdik, elemei az arcon és a törzsön nem összefolyó, kissé livid, morbilliformis papulák formájában észlelhetõ. 1-2 nap után, rendszerint pigmentáció hátrahagyása nélkül múln ak el. Az oltottak mintegy 5-10%-ában tüszõs mandulagyulladás alakulhat ki, amelynek virális eredetét az is mutatja, hogy antibiotikumokra nem reagál.

Az oltottak közérzete legtöbbször jó, legfeljebb átmeneti bágyadtság észlelhetõ. Az oltási betegséggel kapcsolatos legfontosabb teendõ a lázcsillapítás.

Más, egyébként banális vírusinfekció az oltási bete gség tüneteit súlyosbíthatja. Az oltási kanyaró nem fertõzõ.

A rubeola komponens, az élõ, attenuált rubeolavírus, csak enyhe oltási betegséget okoz.

Ez hurutos tünetek, arthralgia és átmeneti nyirokcsomóduzzanat képében mutatkozik. Rövid ideig tartó thrombocytopenia is kialakulhat. A tünetek elsõsorban fiatal, felnõtt nõkön jelennek meg és néhány nap alatt elmúlnak.

Az MMR oltóanyagban lévõ mumpsz komponens alig okoz oltási reakciót. Az esetek 1-2%-ában a 9-12. nap táján általános reakcióként hõemelkedés, rossz közérzet és esetleg nyirokcsomóduzzanat léphet fel.

V. Hepatitis B

Kötelezõ oltások közé vették 1999.07. (oltási naptár). A 14 évet betöltö korosztályt oltják. Kórokozója a hepatitis B vírus (HBV).

Különösen kiemelkednek egyes csoportok, így a dialízisre szoruló betegek, az ápolószemélyzet, a szexuális promiszkuitásban élõk, homoszexuálisok, narkomániások.

Hazánkban jelenleg két HBsAg vakcinva van törzskönyvezve: az Engerix B â (SmithKline Beecham), valamint a H-B-VAX IIâ (Merck Sharp Dohme). A készítményekben az antigén alumínium-hidroxidhoz kötött.

Az Engerix Bâ adagja újszülötteknek, csecsemõknek, valamint gyermekeknek 10 éves korig 10 mcg, e felett 20 mcg. Immunszupprimált állapotban 40 mcg adandó.

A H-B-VAX IIâ -bõl HBsAg hordozó anyák újszülöttjeinek 5 mcg-t, nem veszélyeztetett újszülötteknek és gyermekeknek 10 éves korig 2,5 mcg-ot ajánlanak. Nagyobb gyermekeknek, illetve serdülõknek (11-19 év) 5 mcg, felnõtteknek (20 év felett) 10 mcg az immunizáláshoz elõírt adag.

A mellékhatások. Az oltás mellékhatásai jelentéktelenek. Helyileg bõrpír, duzzanat alakulhat ki, általános tünetként hõemelkedés, bágyadtság, csekély láz, fáradékonyság, enyhe ízületi panaszok léphetnek fel. A tünetek néhány napon belül elmúlnak.

 Az alapimmunizálás 3 oltásból áll: 0., 1. és 6. hó az oltási rend. Sürgõs esetben - fertõzési veszély sürgetõ jelenlétében - 0., 1. és 3. hónapos korban adott oltással lehet immunizálni. Utóbbi esetben azonban, bár hamarabb kialakul a védettséghez szükséges antitest szint, ez azonban alacsonyabb titert ér el, így az emlékeztetõ oltásra hamarabb kell sort keríteni.

Emlékeztetõ oltás a 0., 1. és 6. hónapos rendben végzett alapimmunizálás után 5 év után válhat szükségessé. A gyorsított (0., 1., 3. hó) oltást követõen az elsõ injekciótól számítva 12 hónapra, majd 8 évre adott oltással kell a védettséget megerõsíteni.

Terhesek oltása - mint általában - nem javasolt, de nagy fertõzési veszély esetén elvégezhetõ.

A HBsAg hordozó anyák újszülöttjeinek immunizálása

Hazánkban a HBsAg hordozó anyák újszülöttjei is aktív-passzív immunizálásban részesülnek. A hiperimmun gammaglobulint (Aunatívâ Kabi; HepatectÒ , Biotest) 0,5 ml mennyiségben 12 órán belül kell beadni és egyidejûleg meg kell kezdeni az aktív védõoltást is, utóbbit 1 hónapos és 6 hónapos korban történt újabb vakcinációval kell komplettálni.

Nem kötelezõ védõoltások:

I. ARBOVÍRUS ELLENI VAKCINÁK

Kullancsencephalitis fõbb természeti gócai Zalában és a nyugati megyékben vannak, de egyéb hegyes-dombos területeken is lehetséges a fertõzõdés. Az esetek többségében a kullancs az átvivõ, de megbetegedést okozhat fertõzött állatok tejének fogyasztása is. A megbetegedések általában május-június hónapokban történnek (tavaszi-nyári encephalitis; FSME=Früh Sommer-Meningo-Encephalitis). A fertõzõdés veszélye jóval nagyobb a fertõzött területen huzamosan tartózkodók között (erdész, vadõr, olajbányász, stb.), mint azoknál, akik e területeket csak esetenként keresik fel (pl. turisták). Hazánkban a foglalkozásuknál fogva veszélyeztetteket aktív védelemben részesítik.

Aktív immunizálás elölt vírust tartalmazó oltóanyaggal lehetséges.
18 hó és 12 év között: Encepur Kâ (Kinder),
12 év felett: FSME-IMMUN Injectâ , Immuno; illetve Encepurâ , Behring). Az FSME-IMMUN Injectâ és az Encepurâ . Az alapimmunizálást három oltás biztosítja (0., 1-3. hó és 9-12.hó). Újraoltásra három évenként van szükség.

A passzív immunizálásra hiperimmun IG használható (FSME-BULIN Immunoâ ).
A készítmény adható a fertõzés megtörténte elõtt, 0,05 ml/ttkg mennyiségben, kb. 8 hétig tartó védettséget nyújt.
Gyakoribb a kullancscsípés utáni alkalmazása az esetleges fertõzés kivédésére. Ilyenkor a csípéstõl számított 2 napon belül 0,1 ml/ttkg, a 2-4. nap között pedig 0,2 ml/ttkg a védelemhez szükséges mennyiség. Négy nap után adva hatástalan.

II. Meningococcus elleni védõoltások:

Miért van szükség meningococcus elleni oltásra?

Betegséget okozó hatásán kívül tünetmentes hordozás is ismert; ennek a kórokozó terjedées szempontjából van jelentõsége. A meningococcusoknak (Neisseria meningitidis) több csoportja ismert, melyeket az ABC nagy betûivel ill. számokkal jelölünk. Magyarországon az elmúlt évekig a B típus elõfordulása volt jellemzõ. Néhány éve megjelent hazánkban a C típus is, mely azóta többször okozott halmozottan elõforduló megbetegedést. A meningococcus egyik leggyakoribb kórokozója a gyermekkorban és fiatal felnõtt korban elõforduló gennyes agyhártyagyulladásnak (purulens meningitisnek). A meningococcus által okozott gennyes agyhártyagyulladás nem 100%-ban gyógyítható meg, megfelelõ kezelés ellenére is elõfordul halálozás, illetve életben maradás esetén is lehetségesek súlyos maradványtünetek.

Mit kell tudni az oltóanyagról?

Poliszacharid vakcinák

Az A és C, továbbá az A,C,W₁₃₅Y szerocsoportú N. meniningitidis-t toantigénjét tartalmazó poliszacharid vakcinák biztonságosak és hatékonyak 2 évesnél idõsebbek számára, használatuk speciális rizikócsoportok tagjainak is ajánlott. Ugyancsak ajánlott a vakcinák használata járványok elõfordulása esetén a veszélyeztetett személyek számára.A védettség kialakításához egy oltás baadása szükséges.

Az ellenanyag az oltást követõen 10-14 nap múlva alakul ki. Iskoláskorú gyermekeknél vagy náluk idõsebb fiataloknál, felnõtteknél a vakcina biztosította védelem legalább 3 évre szól, azonban a 4 évesnél fiatalabb gyermekeknél az ellenanyag gyorsan (2-3 év) csökken.

Magyarországon az alábbi meningococcus elleni védõoltások vannak forgalomban:

Nem konjugált oltások:

Mencevax

Menpovax

Meningo A + C

Konjugált vakcinák

A Meninigococcus C konjugált vakcinák hatékonysága jobb a poliszacharid vakcinákénál, miután a meningococcus-antigén fehérjéhez van konjugálva. Ennek megfelelõen a hatása tartósabb, továbbá az antigén 2 évesnél fiatalabb kis gyermekeknél is ellenanyag-választ indukál, tehát számukra is adható. Csecsemõk esetében 3 dózis adása szükséges.

Konjugált oltások:

Menjugate

Meningotec

Szerzők: Ritus és Leto

Hozzászólások (0)

A hozzászólások megjelenítése/elrejtése

Szólj hozzá Te is!

A hozzászólás-űrlap megjelenítése/elrejtése

Név:

Email:

Hozzászólás:

kisebb | nagyobb

Írd be a képen látható karaktereket

Küldés