|
Avagy a csecsemõk és kisgyermekek fiziológiás mozgásfejlõdése
Tudni kell szülõnek, gondozónõnek és orvosnak egyaránt, hogy az egészséges újszülött és csecsemõ mozgásfejlõdése spontán fiziológiai (élettani) folyamat! Az egészséges csecsemõt általában nem kell, nem szabad ültetni, állítani, járatni. Az egészséges újszülötteket, csecsemõket nem kell és nem szabad tornáztatni, nem kell és nem szabad neki tanítani az ülést, állást vagy õket ezekre szoktatni.
Ha az ép csecsemõt megfelelõen nagy, elég tágas gyermekágyban, majd késõbb mászókában (nem "járókában", nehogy bárki azt higgye, járkálnia kellene benne a babának,) helyezzük el, a csecsemõ ösztönös és tudatos önálló tevékenysége folyamán ezek a funkciók a felnõttek legcsekélyebb segítsége nélkül, fokozatosan, maguktól alakulnak ki. A mozgásfejlõdés együtt halad azzal a folyamattal, ahogy a csecsemõ megfelelõ mozgásszerveinek beidegzése, izomzata, csontrendszere is lépcsõrõl lépcsõre az élettani érettség mindig épp következõ fokára lép.
Az egészséges csecsemõ mozgásfejlõdésének sorrendjében és idõpontjában még a fiziológiás határon belül maradva is elég nagy egyéni különbségek észlelhetõk. Az egészséges csecsemõ mozgásfejlõdését is késleltetheti pl. egy elhúzódó hurutos, lázas betegség, de a mozgásfejlõdés sorrendje és idõrendje általában a következõ:
- Az elsõ évnegyedben a csecsemõ a hátán fekszik.
- A második és harmadik évnegyed folyamán
-oldalra fordul -hasra fordul (még nem tud visszafordulni), -hasra és visszafordul ("forog", gurul").
- A negyedik évnegyed folyamán hason csúszik, mászni kezd.
- Az elsõ év végére tehetõk az elsõ felállási és felülési kísérletek, többnyire hason fekvõ helyzetbõl. A felállás nem egyszer megelõzi az ülést.
- Általában a harmadik félév folyamán tanul meg kisded biztosan, szabadon járni (közben pedig még mászik!).
Nem beszélhetünk járásról, ha a csecsemõ kapaszkodva, kéznyújtásra stb. lépeget. Csak az a kisgyermek jár, aki már tud állni. Állás alatt a támasz nélküli, szabad állást kell érteni, és még itt is külön kiemelendõ, hogy csak a segítség és kapaszkodás nélkül felálló kisgyermek állása az igazi. Az ülésre vonatkozólag pedig a legfontosabb tudnivaló, hogy a támasszal való ültetés nem felel meg az élettani fejlõdéssel kialakuló ülõképességnek, ezért az ülésre sem szabad a csecsemõt tanítani.
A fiziológiás ülés ugyancsak a gyermek önálló mozgása folytán kifejlõdött funkció, és csak a támasz nélküli ülést szabad reálisan értékelni. Külön ki kell emelni, hogy az igen gyakran észlelhetõ, nyújtott térddel való ülés nemcsak, hogy nem fiziológiás, hanem kifejezetten elõmozdítja az ülési kifózis (hajlott hát) kifejlõdését.
Az egészséges csecsemõ mozgásfejlõdésének, felegyenesedésének folyamatába való beavatkozás a felnõttek részérõl tehát oktalan és szükségtelen. Az idõpontokat és sorrendet illetõen - amellett, hogy elég széles fiziológiás ingadozások is megengedhetõek - tudnunk kell azt az áthághatatlan szabályt, hogy a mozgásfejlõdés fázisait, kiváltképpen pedig a mászást nem lehet kihagyni, átugorni!
- A csecsemõ hasra fordulását, hason fektetését meg kell elõzze a spontán oldalra fordulás.
- Olyan csecsemõnél, aki még nem tud egyedül hasra és visszafordulni, ill. nem kezdett el magától mászni, nem lehet szó felültetésrõl, az ülés gyakorlásáról.
- Nem lehet szó járásról vagy járatásról olyan kisgyermeknél, aki kapaszkodás nélkül nem tud akármilyen testhelyzetbõl aktívan felállni, és minden támasz nélkül biztosan állni a lábán.
Az az álláspontunk, hogy egészséges babánál az ún. csecsemõtorna felesleges. Kórosan fejlõdõ csecsemõ esetében pedig a tornáztatás speciális szaktudást és rendszeres szakorvosi ellenõrzést igényel.
Forrás: Madarász Utcai Gyermekkórház és Babaszoba.hu
|