A változatosság, amit a kisgyermek pont fejlõdése miatt "produkál" környezete számára, gyönyörködtet. Lenyûgözõ, mennyit változik, mennyit tanul, mekkorát nõ rövid idõ leforgása alatt. Teste, lelke, szelleme kéz a kézben nõ, nyílik meg, bontakozik ki. Ha valami visszaveti a fejlõdésben az egyik területen, az megmutatkozik más dolgokban is, ha gyermekünk valamilyen szempontból különleges adottságokat kapott, az elõreviszi más területeken is. A témakör cikkei jó kiegészítést adnak a "Mit tud a baba" szolgáltatáshoz is, kitér az egyes fejlõdési rendellenességekre és azok kezelésére is

Az épp, hogy csak világra jött pici emberke oly gyámoltalan, magatehetetlen és kiszolgáltatott. Elsõ pillanatban, tán még nem is szép, de egy-két hét alatt gyönyörû formás babaként lopja be magát környezete szívébe, és csodálatos módon a vele megajándékozott szülõk úsznak a boldogságban, pedig - valljuk be - mekkora gondot jelent a kis jövevény, ugyanakkor még nem sok mindent lehet vele kezdeni.

Ahogy azután egyre több mindent csinál, nézelõdik, mosolyog, figyelni kezdi környezetét, játszik a végtagjaival, idõrõl idõre elhangzik, hogy "csak addig ilyen édes és addig nincs vele gond, amíg ilyen pici", és hogy "milyen gyorsan elmúlik ez az idõ". Fontos lenne, hogy kimásszunk ezekbõl a közhelyekbõl. Az az idõszak is nagyon kritikus az ember testi-lelki-szellemi fejlõdése szempontjából, amíg még nem kommunikál környezetével a felnõttek számára egyszerûen érthetõ módon, azaz nem beszél. Rendkívül fontos a picinek a családi béke, a harmónia, a számtalan különféle inger és benyomás, a színek, a zene, a mozgás. A baba sokkal többet lát, érez, tanul és fog fel a világból, mint amennyi látszik is rajta. Késõbbi fejlõdésének is itt vannak a gyökerei.

Valahol ebben az idõszakban dõl el az is, hogy a baba és szülõk egyaránt megtalálják és kialakítsák azt a kényes egyensúlyt, ami a kényeztetés és helyes gondoskodás között van. Meg kell tanulni, mikor lehet és szabad egyedül hagyni a babát, milyen követelõzésére kell odafigyelni, és mikor nem szabad neki engedni. Már ebben a korban fontos a következetesség.

Az egyre önállósodó baba egy éves kora körül kezd valódi családtaggá válni, amikor már meg tudja értetni magát környezetével, akarata egyre inkább formát ölt, beszédében, játékában, mozgásában. Ilyenkor számtalan meglepõ és aranyos dolgot produkál, amit a hasonló korú gyermekek szülei nem gyõznek egymásnak elmesélni, csemetéiket összehasonlítgatni.

Ahhoz, hogy ez az idõszak ne múljon el véglegesen, és késõbb is hasonló és egyre nagyobb örömöt találjunk a cseperedõ, fejlõdõ gyermekben, érdemes kihasználni ezt az idõszakot, és sokat együtt lenni a gyerekkel. Ne hagyjuk nyomtalanul elszaladni ezt az idõt. Sajnos a legtöbben arra már nem tartalékolnak erõt, hogy egy-egy nap végén megörökítsék az aznapi történéseket, a gyerekszáj vicceit, a pici beszédfejlõdésének kedves, vicces és tanulságos lépéseit, aranyos mondásait.

Azon túl, hogy az egyik legkedvesebb ajándék lehet belõle késõbb a már nagyobbacska kamasznak, felnõttnek, számtalan értékes információ tartalmazhat szülõnek, pedagógusnak, orvosnak egyaránt. Még a késõbbi idegennyelv-tanulási szokásai is visszavezethetõk lesznek erre a meghatározó korra.

A fejlõdéshez tartozik a testi növekedés, a gyermek fogzása, érzék- és mozgásszerveinek fejlõdése, mozgásának alakulása, táplálkozási, alvási szokásainak megváltozása, játékai, szobatisztává válása, társas viselkedése, személyiségének formálódása. A sor még sokáig folytatható volna.

A fejlõdés olyan összetett és annyi minden befolyásolja, hogy elõfordulhat, hogy a baba fejlõdésével kapcsolatos kérdésekre e témakör cikkein kívül található meg oldalunkon a válasz. Mindenesetre a Fejlõdés a témakörben is igyekeztünk komplex összefoglalást adni a 0-3 éves korosztály testi-lelki-szellemi fejlõdésérõl.

Forrás: babaszoba.hu

Hozzászólások (0)

A hozzászólások megjelenítése/elrejtése

Szólj hozzá Te is!

A hozzászólás-űrlap megjelenítése/elrejtése

Név:

Email:

Hozzászólás:

kisebb | nagyobb

Írd be a képen látható karaktereket

Küldés