Bejelentkezés

A regisztráció nem jár számodra semmiféle anyagi kötelezettséggel, azonban ezzel elfogadod magadra nézve a Mamanet házirendjét.

Érezd jól magad!
... és ne feledd! "Ne bánts meg másokat!"
Az óvodakezdés gondjairól PDF Nyomtatás E-mail
(1 Szavazat)
Gyermekek - Bölcsi, ovi, suli
2005. szeptember 06. kedd, 08:58

 Az anyától való elválás mindig nagyon nehéz, a beilleszkedést jellegzetes szorongásjelek kísérik

 A 4-5 éveseknek öröm, a 3 éveseknek olykor fájdalmas az óvodakezdés. Az anyától való elválás mindig nagyon nehéz. Az óvodába lépés lélektanilag sokkal megterhelõbb változást, átállást igényel egy kisgyermektõl, mint az iskolakezdés. Az óvónõknek és szülõknek még jobban helyt kell állniuk ebben az idõszakban annak érdekében, hogy átsegítsék a családból kikerülõ „kicsiket” az ilyenkor megszokott nehézségeken.

 

 

Fontos a biztató magatartás

A beilleszkedést jellegzetes szorongásjelek kísérik, mint nyugtalanság, sírás, félrehúzódás, dacoskodás és hasonlók. Az adaptálódás (anyás beszoktatás) minden gyermeknél különbözõ. Függ a veleszületett vagy a korai idõszakban szerzett sajátosságoktól, s nem utolsó sorban nagymértékben az óvónõ személyiségétõl (elfogadás, empátia, türelem, tiszteletben tartás, szeretet és lélektani ismeretek), és részben a szülõk segítõ, támogató, biztató magatartásától.

Fájdalommentes elválás

Az ember elsõ elválása az édesanyától – maga a megszületés. Ezt szükségszerûen egy sor további elszakadási tapasztalat követi. Ezek a tapasztalások a preverbális korban is nyomokat hagynak bennünk. Igaz nincsenek emlékeink, de belénk vésõdnek csecsemõkori „tapasztalataink”. Ezt pszichológiai kutatási eredmények támasztják alá. (Tárgy – kapcsolat – elmélet a gyakorlatban, Animula, 1996). A zökkenõmentes elszakadás, a nyugodt óvodába lépés a szeretet állandóságában rejlik. Minél inkább biztonságban érezte magát egy csecsemõ a „szimbiotikus” idõszakban (2–6 hónap), annál kevesebb szorongást és annál több érdeklõdést mutat késõbb az idegenek irányt.

A szeretet elvesztése

Amikor óvodáskorra a gyermek idõ tudata és a vágy késleltetésének képessége kialakul, akkor már képes a gyermek azt mondani, hogy kis idõ múlva szeretne találkozni egy szeretett személlyel, az már annak a jele, hogy a gyermek elfogadja az idegen környezetet. Már nem fenyegeti ennek az életkornak „a legnagyobb emocionális veszélye – a szeretet elvesztése”. S így az elválás nemcsak elviselhetõ, de fejlesztõ hatású is lehet.

Fontos az anya bizalma az új környezet iránt. Bizonytalanságot kelthet metakommunikációval otthon és a búcsú pillanatában is, (hosszas búcsúzkodás az óvodába lépés elõtt) szándéka és akarata ellenére – átadja gyermekének, aki minden szónál és mindenkinél jobban olvas anyja arcából, tekintetébõl, mozdulataiból. ågy az anyja öntudatlanul is erõsítheti vagy akadályozhatja gyermeke kinyílását.

Érzelmi viszonyulás

Az óvodába fogadás türelmes és differenciált fokozatosságával azt az elsõ – így meghatározó – tapasztalatot élheti át a gyermek, hogy azok a személyek, akikkel az óvodában találkozik, megértõ támogatói. Bízhat bennük, mint segítõtársakban, akik személyes kapcsolati élményt nyújtó jó ismerõseivé, barátaivá is válhatnak, és akiktõl sok mindent megtanulhat.

Egész fejlõdésünkre és életünkre kihat a változásokhoz és ismeretlenekhez fûzõdõ alapvetõ, az óvodába lépéssel pedig még továbbalakuló érzelmi viszonyulásunk. Csak az új tapasztalatokra nyitott bizalmunk és önbizalmunk teszi lehetõvé, hogy késõbb a feladatokkal (az iskola, hivatalos hely stb.), kihívásokkal megbirkózzunk.

Elvárások és a valóság

Állandóan átalakuló világunkban nagy felelõsséget rónak ránk az értékrendek változásai szülõi szerepekben éppúgy, mint pedagógusi mivoltunkban. Változtak a szülõk óvodával szemben támasztott igényei, változtak a feltételek, változott a családok helyzete. Nagyon sok probléma forrása a kedvezõtlen anyagi körülmény, aminek következtében kapcsolati, életvezetési gondok keletkeznek.

Mindezek ellenére mi, óvónõk arra törekszünk, hogy a szülõk sok pozitív élményt éljenek meg gyermekeikkel. Ha örömet szerzünk gyermekeinknek, akkor egyben örömünk fog telni bennük. Ehhez viszont elengedhetetlen a derûs, nyugodt légkör kialakítása, ami csak úgy valósulhat meg, ha kiegyensúlyozott, érzelmileg és értelmileg fejlett gyermekek élik vidám, játékos életüket.

MATLÁK JOLÁN

Új Szó

Hozzászólások (0)


A hozzászólások megjelenítése/elrejtése

Szólj hozzá Te is!

kisebb | nagyobb
security image
Írd be a képen látható karaktereket

busy