|
Milyen idõs korától érett egy gyerek a közösségre? Hány órát tölthet távol a családtól? És egyáltalán: nem okozunk-e maradandó lelki sérüléseket az elválással? Mindenkire érvényes válaszokkal mi sem szolgálhatunk, de összeállításunk segíthet a döntésben.
Mielõtt megszületett volna a fiam, nem sok dologban voltam biztos a gyerekneveléssel kapcsolatban, de egyet egészen határozottan tudtam: nem fogom bölcsõdébe adni. Ez az elhatározásom egyéves kora körül már korántsem volt ennyire megdönthetetlen. Végül – hosszú tépelõdés után – az idõhúzás taktikáját választottam. Mivel Balázs szeptemberi gyerek, úgy döntöttem, májusban beíratom azzal, hogy szeptemberig akár még meg is gondolhatom magam. A bölcsi mellett nyomós érvek szóltak: egyre nagyobb szükségét éreztem a szabadságnak, egyre több nagyszülõi segítséget kellett volna igénybe vennem a munkám megszervezéséhez, és Balázsra is ráfért volna egy kis közösségi szellem – mivel egyébként messze elkerülte a vele egykorúak társaságát. Az ellenérvek táborába mindössze egyetlen, de annál jelentõsebb érzés került: hogyan leszünk képesek elszakadni egymástól?
Nem mondhatom, hogy szeptemberig teljesen legyõztem a szorongásaimat, de mivel egész nyáron bejárhattunk a bölcsõde udvarára játszani, valamelyest oldódtam, hiszen saját szememmel láttam, hogy nem csupán a sokak által emlegetett gyerekmegõrzésrõl van szó. Eleve tetszett a lehetõség, hogy a szülõ vagy más felnõtt kísérõ hetente-kéthetente eljátszogathat a gyerekkel a hatalmas, védett udvaron, miközben persze megfigyelheti a gondozónõket, akár beszélgetésbe is elegyedhet velük. A fiamat is remekül lekötötték a vadonatúj játékok, bár a gyerekek társaságától továbbra is távol tartotta magát.
Így érkezett el a beszoktatás idõszaka, amelyet egy nagy szülõi értekezlet elõzött meg. Itt nem csak a praktikus tudnivalókat mondták el nekünk, hanem a vezetõnõ személyesen is igyekezett megnyugtatni a kezüket tördelõ szülõket. Az egyik leghasznosabb mondat, amit akkor hallottam, hogy a beszoktatás alatt ne csak a saját, esetleg síró gyerekünkre figyeljünk, hanem vegyük észre a régi bölcsõdéseket is. Õk is sírdogálva kezdtek, de mára láthatóan jól érzik itt magukat. Ez a mondat tartotta bennem a lelket, amikor egy hét múlva Balázs zokogásával a fülemben kiléptem a foglalkoztató szobából. Mivel a meleg koraõszben idejük nagy részét a szabadban töltötték a kicsik, több alkalmam nyílt leskelõdésre a hatalmas ablakokon keresztül. Ekkor vettem észre Norbit, aki a beszoktatás alatt megható ragaszkodásról tett tanúbizonyságot: ahogy anyukája elhagyta az udvart, õ azonnal ahhoz az ajtóhoz szaladt, amin kilépett a mama, és könnyezve lefeküdt elé, mint egy gazdáját váró kiskutya. A gondozónõ, akihez tartozott, egy darabig szép szóval próbálta felállásra biztatni, de amikor belátta, hogy hiába, elment, és egy takaróval tért vissza, amit nagy nehezen Norbi alá terített. Így telt Norbi elsõ hete: minden reggel lefeküdt, de egyre kevesebb idõt töltött az alátuszkolt takarón. Felcsillant az elsõ reménysugár.
Nem kell elsietni
 |
Mióta létezik a szülõs beszoktatás – több mint húsz éve –, az õsszel kezdõ kicsik a legtöbb bölcsiben már nyáron is bejárhatnak az udvarra szüleikkel. Azt tapasztaltuk, hogy azok a gyerekek, akik megismerték a közösséget, könnyebben megbarátkoznak az épülettel is. Az õszi beszoktatási idõ általában két hét, de ez több is lehet attól függõen, hogyan viseli a gyerek ezt az idõszakot – meséli Kaló Erzsébet, Böbe néni, Balázs gondozónõje, aki több mint harminc éve tölti mindennapjait kicsik között. – Véleményem szerint két, két és fél évesen a gyerekek már igénylik a társaságot, korábban még nagyon erõs az anyához való kötõdés. Sokan attól tartanak, hogy az ekkortájt jelentkezõ szeparációs szorongás plusz terhet jelenthet egy éppen bölcsõdét kezdõ gyereknek, de ezt így általánosságban nem lehet elmondani. A beszokás kifejezetten a személyiségen múlik. Inkább az a tanácsom, hogy ha lehet, az elsõ két évet töltsék együtt, olyan biztonságos alapot teremtve így a csemetének, amire már bátran építhetünk. Ezután is csak akkor mûködik az elválás, ha már nem szopik a kicsi. Volt olyan gyerekem, aki két és fél éves korában még mindig szopott, és amíg abba nem hagyta, nagyon nehéz volt itt az élete.
Böbe néni szerint a hivatalos egyhónapos „beszoktatós” idõszak után még nem várható el, hogy egy gyerek önként és dalolva siessen a bölcsibe. Olyan gyerek is akad, aki még fél év múlva is elpityeredik, de ez inkább csak az anyának szól. Szokták azt is mondani, hogy a reggeli sírásnál komolyabb jelzés, ha délután sír, amikor megpillantja a szülõt.
Szülõszoktatás
Kétségbeejtõ volt látni, hogy a többi gyerek már szépen, nyugodtan sétál a szobájába, amíg az én fiam még mindig iszonyú hisztik árán hajlandó csak bevonulni. Igaz, odabent már egy hangos szava sem volt, és azonnal elfoglalta magát valamivel, de a reggeleink három hónap után is szörnyen indultak. Holott Balázs, csoporttársaival ellentétben, csupán ebédig maradt. Böbe nénivel is csak nagy sokára barátkozott meg.
– Néhány nap után ráérzünk, milyen típusú a gyerek, mire van szüksége. Van, aki azonnal igényli a közeledést, és van, aki elutasítóbb. Ha túlzottan kezdeményezõ vagyok, még nagyobb lesz az ellenállás. Ugyanígy igaz, hogy nem minden síró gyerek szereti, ha ölbe vesszük, sokuknál ki kell várni, amíg magától megnyugszik. Ezért láthat néha a szülõ olyasmit, hogy a gyerek a sarokban sír, és látszólag senki sem figyel rá. Ezért fontos a kezdés elõtti családlátogatás is: ekkor igyekszünk kipuhatolni a szokásokat, a játékokat, a családban kialakult rendet. Ha már ismerjük a kicsiket, úgy próbáljuk alakítani a napirendet, hogy mindenki egyéni igényei szerint tudjon foglalatoskodni, és ez ne zavarja a csoport életét.
A másik alapvetõ kérdés Böbe néni szerint a szülõ–gondozónõ közti kölcsönös bizalom. A gondozónõnek a gyereket feltétel nélkül kell elfogadnia, és ez a könnyebb része a dolognak. A szülõ elfogadása azonban már nem mindig ilyen egyszerû, különösen abban a felfokozott lelkiállapotban, ami a gyerektõl való elszakadáskor jellemzi többnyire az anyákat. A gyereknek is könnyebb, ha a szülõ nem szorong amiatt, hogy jól döntött-e. A kicsik ugyanis megérzik a bizonytalanságot.
Olyannyira igaz ez, hogy nálunk is itt volt a kutya elásva. Én ugyanis két hónap után elhatároztam, hogy ha november 10-ig sem mûködik jobban a dolog, kiveszem Balázst a bölcsibõl, és belátom, hogy még éretlen az elszakadásra. Ez olyan megnyugtató volt számomra, hogy Bazsó is érzékelhette a változást, és helyrerázódott. Persze még így is volt olyan anyuka, aki minden délután megosztotta az érintett mamával, milyen borzalmasan sírt a gyereke reggel, amikor õk jöttek, de ha rám került a sor, igyekeztem átsiklani az ilyen „segítõ szándék” felett.
Igazat kellett adnom a gondozónõnek, aki szerint nehéz az olyan szülõvel együttmûködni, aki mindig elégedetlen, és csak rosszat hall tõle a gyerek. Persze nem kell ködösíteni, és mindent rózsaszínnek lefesteni, de nem praktikus például a bölcsivel fenyegetni a kicsit, a szörnyû tapasztalatokkal pedig a többi szülõt.
Elvárások helyett jogok
A bölcsõdében nem támasztanak elvárásokat a gyerekekkel szemben sem az evés, sem a szobatisztaság, sem a beszéd tekintetében. A képzett gondozónõk tisztában vannak azzal, hogy mindenki a saját ritmusában fejlõdik, ezért soha senkit nem hasonlítanak a másikhoz. Minden apró lépésnek örülnek! Idõrõl idõre beszámolnak a gyerekek fejlõdésérõl egy üzenõfüzetben. A szülõk jogai széles körûek: betekinthetnek a bölcsõdei életbe, akár egy napot is végignézhetnek, minden információt megtudhatnak a gyerekükrõl. Bármilyen kérésük van, akár a vallásukhoz kapcsolódik, akár a gyerek egészségére vonatkozik, azt is joguk van elõadni. Az intézménynek ezekben a kérdésekben is alkalmazkodnia kell a család igényeihez. A táplálékallergiás gyereknek például speciális étrendet alakítanak ki, és ha vallása miatt nem ehet például disznó- vagy marhahúst, a bölcsiben sem fog kapni. A kicsi behozhatja kedvenc játékait. A lényeg, hogy lehetõleg a bölcsõdének, az ott dolgozóknak kell alkalmazkodniuk a gyerek igényeihez, és nem a saját akaratukat rákényszeríteni – persze ésszerû határokon belül.
Hátrányok és elõnyök
Balázsról – lassan másfél év távlatában – elmondható, hogy a nehezen beszokó gyerekek közé tartozott, aminek eleinte meglehetõsen ijesztõ jelei voltak. A kétéves kisfiú korához képest választékosan beszélt, mielõtt bölcsis lett, de néhány hét után csak szavakat volt hajlandó ismételgetni, ha feszült volt, földre vetette magát és ordított. Egy darabig tehát úgy nézett ki, hogy csak romlik a helyzet. Máig sem barátkozó típus, hangadónak sem lehet nevezni, inkább olyan játékokat keres, amit egyedül is játszhat. Ugyanakkor rengeteget tanult a bölcsõdében az önálló evéstõl az öltözködésig, a rendrakástól a rajzolásig, és ha meglátja Böbe nénit, ugrál örömében.
Ki járhat?
Mivel országszerte kevés a bölcsõde és nagy a túljelentkezés, elsõsorban a körzetbe tartozó kicsiket veszik föl, bár szabad kapacitás esetén bárki bárhová viheti a gyerekét. Bizonyos megszorító intézkedéseket így is kellett hozniuk
 |
Tegyes intézményeknek: ha például az anyuka gyesen van a kisebb testvérrel, elõbb annak a családnak a jelentkezését kell elfogadni, ahol mindkét szülõ dolgozik.
- Öt hónapos kortól óvodáskorig lehet bölcsõdébe járni, de másfél-két évesen kezdenek a legtöbben.
- A bölcsõdék tizenkét órán keresztül tartanak nyitva, de a kicsik érdeke, hogy nyolc óránál többet ne töltsenek a családtól távol.
- A bölcsõdei gondozás elvileg hároméves korig vehetõ igénybe, de a gyerekek tovább is maradhatnak, ha a szülõkkel és a házi gyermekorvossal közösen úgy ítéli meg a bölcsõdei vezetés, hogy jobbat tesz a fejlõdésének, ha még egy évig késleltetik az óvodakezdést.
Szaktanácsadó: Hofmeister Gáborné bölcsõdei részlegvezetõ, Budapest Zuglói Önkormányzat 9. sz. bölcsõdéje
Anyák, gyerekek és a beszokás
Gyorsan ment
 |
Détár Enikõ kisfia, Zsigmond kétévesen, szeptemberben kezdte a bölcsõdét, ami édesanyja szavai szerint egy igazi „állami bölcsi” bölcsi. Mivel Gigi, a nagylány a szemben lévõ iskolában tanul, a szülõknek sok alkalmuk volt megfigyelni, hogyan játszanak a kicsik az udvaron, hogyan szólnak hozzájuk a gondozónõk. Miután meggyõzõdtek arról, hogy az intézményben a legfontosabb elv a megértés és a szeretet, biztosak voltak abban, hogy megfelelõ helyet találtak.
- Bár a bölcsi egyáltalán nem esik közel hozzánk, úgy láttuk, ezen a helyen jó kezekben lesz Zsebi. Ráadásul, mivel õ születése óta mozgalmas életet élt mellettünk, sokkal alkalmazkodóbb is, mint az átlag. Így történhetett, hogy míg elsõ nap délig maradtunk, másnap már ott is aludt, harmadnap pedig már remekül elvolt nélkülem is. A beszoktatás valószínûleg azért is alakult ilyen szerencsésen, mert bennem sem érezhetett szorongást: megbíztam a gondozó nénikben, és azt is tudomásul vettem, hogy az elszakadás az élet rendje. Úgy tapasztaltam, hogy a „sírós” anyukák gyerekei is sírósabbak. Mindannyian szeretjük ezt a bölcsit, mert nagyon rugalmasak.
Lassan szokta meg
 |
Juli másfél éves volt, amikor elkezdte a bölcsit. Elõtte szinte folyton együtt voltunk, nem bíztam másra rendszeresen, tehát teljesen új volt számára az egész. Sokat segített, hogy az egyik gondozónõ jó ismerõsünk, aki már nyáron „magához édesgette” a kislányt. A beszoktatás az elsõ napokban annyit tett, hogy egy-két órára együtt bementünk a csoportszobába, a gyerekek közé, én a földön ültem, és hagytuk mindannyian, hogy történjenek a dolgok: nem irányítgattuk Julit, csak figyeltük. A gondozónõk engem figyeltek, hogyan bánok a kislánnyal – és persze én is „teszteltem” õket. Julcsi természetesen az idõ nagy részét a közelemben töltötte, egyszer-kétszer szopott is. Ettõl megijedtek a gondozónõk, azt hitték, hogy majd tõlük is követelni fogja a szoptatást, nagyon nehéz volt õket meggyõzni az ellenkezõjérõl. Néhány nap múlva már kimentem a szobából fél órára, szóltam Julinak, hogy nemsokára visszajövök. Keresett, nyûgös volt, ezért nem tértünk át komolyabb fokozatra. Két hétbe is beletelt, mire el tudtam jönni néhány órára. Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy az elsõ fél évben nem is kellett négy óránál többet töltenie a bölcsiben, ezért a délutáni ottalvásra már akkor került sor, amikor megszerette a gondozónõket és a gyerekeket is. Ebbõl nem is volt különösebb probléma. A szoptatást ezután sem hagytam abba – amikor együtt voltunk, kapott, ha kért.
A betegségeken át kell esni
Akármilyen életkorban is kerül közösségbe egy gyerek, a jellemzõ betegségeken mindenképpen átesik, hiszen számára új baktériumokkal kerül kapcsolatba. Így a bölcsõde elsõ éve alatt is számos kisebb-nagyobb problémával találkozhatunk. A beteg gyereknek természetesen otthon a helye, de egy kis nátha vagy köhögés esetén nem indokolt a „betegállomány”. Ha ugyanis túl hosszú idõre választják el a közösségtõl a kicsit, sosem fogja megszokni a szervezete az új közeget. Elõször mindig az orrfolyás jelentkezik. Legfontosabb teendõ, hogy szívni kell a gyerek orrát, még ha úgy is tûnik, hogy ki tudja fújni. Bölcsõdés korban ugyanis ez még biztosan nem elegendõ. Ha a váladék hátrafolyik, megjelenik a köhögés, elõször csak lefekvéskor, aztán állandóan, és késõbb középfülgyulladás is kialakulhat. Jellemzõ betegség még az enyhe hasmenés, de ez is néhány nap alatt lezajlik. Az efféle fertõzések ellen nem lehet védekezni, és ha a gyerek hajlamos rá, késõbb az óvodában és az iskolában is áteshet ezen a tünetegyüttesen. Antibiotikumot csak akkor érdemes szedni, ha lázat és más megfogható problémát is diagnosztizálunk, egy kis nátha még nem indokolja a gyógyszerszedést. A C-vitamin, a kamillatea, a méz gyakran önmagában is elegendõ. A multivitamin-készítmények szedését sem szabad túlzásba vinni, mert sok zsírban oldódó vitamin nem tud kellõképpen kiürülni a szervezetbõl. Aki hisz a homeopátiában, bátran fordulhat a képzett szakemberhez, aki tudja, hol van az a határ, amikor már a hagyományos orvoslás módszereit kell alkalmazni.
Szaktanácsadó: Dr. Fodor Mariann neonatológus gyermekgyógyász
Egy nap a bölcsiben
Lilivel, akinek fejlõdésérõl születésétõl kezdve rendszeresen beszámoltunk magazinunkban, 2003. augusztusi számunkban találkozhattak utoljára. Akkor kétéves volt a kislány, most pedig arra voltunk kíváncsiak, hogyan érzi magát a bölcsiben, ahova tavaly õsszel kezdett járni.
1. Lili nyolcfõs csoportba jár, ahol a legkisebb gyerek is legalább kétéves. Bármikor lehet érkezni, de általában kilenc és fél tíz között futnak be a legtöbben. Ekkor reggeli következik, majd délelõtt gyümölcs- és zöldségevés. Amíg mindenki elkészül, rajzol a kis csapat.
2. Fél tizenegytõl délig játszhatnak a kicsik, szép idõben az udvaron, esõben a csoportszobában. – Belém bújt a kisõdög! – mondja Lili, és máris fésülködni kezd a pici tükör elõtt, hajcsavarókat tesz a hajába.
 |
Lili ezután az ujjbábokat veszi célba. Gondosan felhúzogatja õket, majd magyarázatképpen hozzáfûzi: – Fáj az ujjam, ezért tettem rá a bábot.
4. Ebéd elõtt a mosdóba vonulnak a gyerekek, ahol pici WC-k, jól elérhetõ mosdók várják õket. Az egyik gondozónõ segít a vetkõzésben, kézmosásban, a pelenkásokat pedig tisztába teszi.
Az ebéd helyben készül. Ezúttal a gyerekek egyik kedvence, répafõzelék és rántott hús kerül a kis tányérkákra. Szinte mindannyian kérnek második adagot is. Fél egyre végeznek is az evéssel.
6. Ebéd után behozzák a szobába a kicsi ágyakat, és a gyerekek is levetnek egy réteg ruhát, kibújnak a cipõcskékbõl. Lili nem szeret egyedül elaludni, ezért Tarsoly Ferencné Juli néni, a szakgondozónõ odaül hozzá, és fogja a kezét, amíg álomba merül. Háromig tart a pihenõ.
Alvás után jut egy kis idõ játékra, fõzõcskére. Lili és Juli együtt tevékenykednek. Megkérdeztük, mit fõznek, mire Juli öntudatosan rávágta: – Tablettát!
8. Juli nénivel még egy kicsit visszatér kedvenceihez, az ujjbábokhoz. Lassan
érkeznek az elsõ szülõk. Reggel héttõl fél hatig lehetnek bölcsiben a gyerekek, ilyen hosszú idõre azonban senki sem szokott maradni.
Gyerekszáj: Lili Hófehérkés képeskönyvet nézeget, lelkesen mutatja a fehér szakállú, csúcsos sipkás törpéket és mellettük az ébenfekete hajú szépséget: – Nézd, itt vannak a kis télapók, itt meg az anyukájuk.
nlc
|
Mamanetet kezdőlapnak!
Hasznos információkat kaptam köszönöm a készítőknek 
A hozzászólás-űrlap megjelenítése/elrejtése
© APTLAB Netstudio ec.