|
A szülõ legfõbb vágya, hogy "csak egészséges legyen". A gyermeket fenyegetõ balesetek pont ezt sodorják veszélybe. Sajnos a balesetek egy része a legnagyobb körültekintés mellett sem elõzhetõk meg, valamiért "úgy kell történnie", de azok amelyeknél utólag már okos az ember, megelõzhetõk lettek volna. A megelõzésre irányuló törekvések rendszerint azon buknak meg, hogy az ember már csak olyan, hogy leginkább a saját hibájából tud tanulni. A gyerekbalesetekben viszont az a szomorú, és azért olyan mardosó utólag a lelkiismeretfurdalás, mert a hiba felelõssége a felnõtté, de a gyermek bõrére megy.
Ne hagyjuk õrizetlen!
Soha ne hagyjuk kisbabánkat elkerítetlen helyen õrizetlenül, akkor se, ha még nem tud megfordulni. Leggyakoribb baleset az ágyról, pólyázóról való leesés. Ha ez bekövetkezik, forduljunk orvoshoz.
A cél, hogy minél hatékonyabban tudjunk a hiba elkövetése elõtt tanulni, a kivédhetetlen esetekben pedig helyesen segítséget nyújtani.
Bár igaz, de ha abból indulnánk ki, hogy baleset bárhol és bármikor bekövetkezhet, örökké retteghetnénk. Az állandó aggódás a gyerekért már azáltal is elkerülhetõ, ha számba vesszük azokat a veszélyforrásokat, amelyekre lehet számítani.
Soha ne hagyjuk felügyelet nélkül a gyereket. Ez nem jelenti azt, hogy soha egy percre sem lehet magára hagyni. Fürdetéskor, strandon valóban nem hagyhatjuk magára, nem téveszthetjük szem elõl, de a biztonságos kiságyban igen, itt elég idõnként ránézni és hallótávolságban maradni.
Bárhol tartózkodunk is a gyermekkel elõször, érdemes egy gyors leltárt készíteni, mi válhat veszélyessé: a lakásban az éles vagy forró tárgyak, mérgek, áramforrás, esetleg állatok, labilis, mozgó tárgyak, amik ráeshetnek a gyerekre, vagy becsíphetik valamelyik testrészét, megmászható bútorok, amikrõl õ eshet le. Esetleg a lakásban is, de fõként a szabadban veszélyesek lehetnek az állatok, télen a nagyon hideg, fagypont alatti hõmérsékletû tárgyak.
Azután tudatosítanunk kell, hogy mi is becsaphatók vagyunk. Nyugodtan otthagyjuk pl. a gyermeket a megszokott helyen hintázni, hiszen már olyan ügyes. A hinta alatt puha pázsit, tehát, ha netán kiesik sem történik semmi. És nem figyelünk föl rá, hogy valaki, valamiért - ha nem is pont alá, de még veszélyes távolságba - odatett egy követ...
Van néhány alapvetõ gyerektulajdonság, ami veszélybe sodorhatja az aprók korosztályát, és a felnõttek nem gondolnak rá:
* Nincs veszélyérzete! Még a kamaszkorú gyermeknek is van ezen a téren mit fejlõdnie, nemhogy egy három éves örökmozgónak!
* Ez kisgyermekeknél nagyrészt abból következik, hogy nincs tisztában alapvetõ fizikai törvényszerûségekkel, pl. a gravitációval, vagy pl. azzal, hogy a forró tárgyak többnyire ugyanúgy néznek ki, mint a hidegek. (Ez néha a felnõtteknek is új lecke!) Többnyire a látható dolgokat értelmezik, azt sem mindig helyesen.
* A gyermek kíváncsi. A kisbaba úgy ismerkedik a világgal, hogy mindent a szájába vesz, ezért semmi nem lehet körülötte, ami mérgezõ, vagy légutaiba, szájába kerülve fulladást okozhat.
* A gyerek kicsi. Nála máshol van a kézmagasság. A szabvány konnektorelhelyezés kitalálásakor valószínûleg ezt elfelejtették. Arról nem is beszélve, hogy mindenhova belefér, ujjacskái, lába nemkülönben. Hihetetlen apró résekbe, lyukakba is be tudják magukat tuszkolni.
* A gyerek állandóan mocorog. Abból kell kiindulni, hogy soha nem marad egy helyben, ráadásul hihetetlen gyorsasággal képes helyet változtatni. Különösen szállításkor gondosan rögzíteni kell.
Forrás: babaszoba.hu
|
Mamanetet kezdőlapnak!
A hozzászólás-űrlap megjelenítése/elrejtése
© APTLAB Netstudio ec.