A cékla kétéves növény, megtalálható már az egész világon, de fõleg Közép-Európában és a Földközi-tenger partvidékén honos. Számos történelmi feljegyzés bizonyítja, hogy már az ókori görögök és rómaiak is elõszerettel alkalmazták gyógyítás és egészségmegõrzés céljából. Fõleg lázas betegségeket kezeltek vele, az indiai kúltúrában viszont még a mitteszerek, pattanások kezelésére is ajánlották, sõt ajánlják ma is. A feljegyzések szerint a babiloniaiak és föniciaiak nagy mennyiségben termesztették, Európa északi területeire a rómaiak juttaták el, majd késõbb Nagy Károly vezette be Germánia területén a termesztését.

Az egyik leghasznosabb gyógynövény.
 
A görög mitológia szerint Lükurgosz király fiának véréböl fakadt.
Miután a halálhoz társították, sírnövényként ültették.
Késöbb az atlétikai versenyek gyözteseinek fontak belöle koszorút,és az erö jelképévé vált.
A római Galenus az epilepszia gyógyszereként és vízhajtóként említi.
A középkorban izületi bántalmakra petrezselymes borogatást ajánlottak.
A szoptatási fájdalmak enyhítésére pedig azt javasolták,hogy a mellére vajban sült petrezselymet
kenjen a szoptató anya.