Dadogás
A dadogás nagyon összetett jelenség. Megértésével és megfelelő hozzáállással nagyban segíthetjük a dadogó ember kommunikációját.
A dadogás nagyon összetett jelenség. Megértésével és megfelelő hozzáállással nagyban segíthetjük a dadogó ember kommunikációját.
A tanácsadás intézménye nem ismeretlen az anyukák előtt. Már a terhesség kezdetétől védőnő kíséri figyelemmel a kismama és a magzat állapotát, az orvosi vizsgálatok, laborvizsgálatok meglétét, majd a védőnő az, aki rendszeres látogatásával és segítőkészségével keresi meg az anyukát és kisbabáját a...
| Egy Brit Gentleman trabanttal |
|
|
|
| Blog - MyBlog | |
| 2008. november 13. csütörtök, 00:00 | |
|
Reggelente félálomban kattogtatok és nézek ki a fejemből - próbálok felébredni. Ilyenkor általában sorra kerül a totálkár is, ahol időnként igazi gyöngyszemekbe szaladhat bele az ember fia. Pont így történt ez a minap is, amikor a reggeli első kávém közben egy zöld trabant nézett vissza rám, melyen diplomata rendszám kéklett. Mi van? Nem másról szólt a cikk, mint hogy a budapesti brit konzulátus nagykövet-helyettese birtokol és használ aktívan egy trabantot. Egy szép zöldet. Azt az igazi garázsban barkácsolt fajtát, amivel a huszonéves pistikének bizony derogálna már a hétvégi dizsiben megjelenni.
Az autó kicsi volt, hideg és büdös, de lehetett szeretni. Nekünk is volt, imádtuk. Persze akkoriban nagyon mást nem is tudtunk volna venni. Míg élek nem fogom elfelejteni, hogy a cellazárlatos akkumulátor miatt "rendeltetésszerűen" úgy indultunk reggel, hogy nejem tornacsukában, kezében a körömcipő, belüktük, apa egy rinocérosz könnyedségével beugrott kapcsolt és már pöföghettünk is. De ennek az autónak ezt megbocsátottuk. Mit megbocsátottuk? A trabizás velejárójának tekintettük és természetesnek fogadtuk el. Annál is inkább, mert - ugye - mi nem tudtunk akkumulátort venni bele. Csak a margóra jegyezzük meg, hogy a mi csodánk, a másik körbe zárt villám már a 90-es évek nagyon elején is tudta a ma oly divatos külcs nélküli indítást. Ebből a célból egy ARO (na, ez egy másik csoda) ablaktörlő kapcsolója volt beépítve, ami egyik állásában adott gyújtást, kapcsolta az önindítót, majd másik állásába gyorsan átbillentve engedte a közlekedést. Volt vagy 30 forint ez az extra... No, ezt a "csak benzin kell és megy" csodát a 90-es évek rendszerváltását követően, amikor összeomlott a szocializmus építése a "nyugati" németek próbálták kicsit kipofozni. A két ütemű 600 köbcentis motor helyett beletették a Volkswagen Polo 1.1-es négyütemű motorját, amiről többen mondták akkoriban, hogy olyan, mint halottban a pacemaker. Viszont kaptak így egy egész használható kiskocsit. Legalábbis - mint azt a cikk tanúsítja - vannak, akik ma is megelégedéssel használják. Persze Csikós Zsolt cikkéből kiderül, hogy az angol úriember inkább hobbiból, polgárpukkasztásból jár ezzel, de ebben sincs semmiféle kivetnivaló. De gondoljuk csak tovább egy picit! Alapvetően nincs másról szó, mint hogy az angol nagykövet-helyettes napi munkája során egy ilyen sokak által méltánytalanul lenézett kisautóval jár, az az igényeit ki tudja szolgálni. És tényleg így is van. Mégis igen keveset látunk belőle. Ehelyett nem szokatlan, hogy buszlimuzinok szállítanak 5 sarokra egy-egy embert miközben közösen sopánkodunk azon, hogy mára már akkora a forgalom, hogy élhetetlen a nagyváros. Erre itt ez a brit gentleman, aki görbe tükröt tart elénk. Használ egy egyébként lenézett, de a célra tökéletesen megfelelő, kis fogyasztású, üzembiztos, olcsó fenntartású kisautót. És elvan vele. Mi meg a reális igényeinket bőven meghaladó csodákért verjük magunkat olyan hitelekbe, melyeket nyögve fizetünk és mire véget ér, addigra aktuális autónk már nem trendi, már gyakorlatilag nincs értéke - hát kezdjük újra, előről ezúttal egy még drágábbal. Mert nálunk az autó nem használati eszköz, hanem státuszszimbólum. Azt mutatja kik vagyunk, mennyire vagyunk sikeresek. És ebből igen jól megélnek az autókereskedők, az autógyártók. Félévente új típust dobnak a piacra, ami épp olyan, mint az elődje, épp csak egy-két apróság más rajta, meg persze látszik, hogy ez nem a "régi", hanem már az új. Mi balekok meg milliókért vesszük a pakundekniből össze toldozott-foldozott "típushibás" vackokat. Autók is lesznek vagy 4-5 évig, utána gyakorlatilag széthullanak. Persze épp ezért vesszük is őket. Meg azért is, mert az jó. Meg mert nem is nagyon van már választás. Ebből a szempontból ugyanolyan mind. Ami meg nem, azt bizony nem tudjuk megvenni. Amit meg tudnánk, azt nem vesszük meg. Hol van mára a 123-as Mercedes kiforrottsága, megbízhatósága? Nem gyártanak már ilyet. Persze, hogy nem, hisz tulajdonképpen elég lenne 20 évente új autót venni. De hol van az a tisztességesen összerakott, árában nem a versenytárshoz, hanem a tartalom racionalitásához pozícionált kisautó, ami a nyégyütemű trabi megbízhatóságával, olcsóságával juttat el minket A-ból B-be? Ha ma valaki ilyet gyártana, akkor előbb-utóbb bizony tönkremenne. Hacsak nem változik a szemlélet. Pedig úgy tűnik, hogy az bizony változni fog. napjaink gazdasági világválsága - Gyurcsány megígérhetné, hogy többet nem csinál ilyet! - jól mutatja, hogy a kapitalizmus, a tőke mindenhatóságába vetett hit sokkal jobb, racionálisabb berendezkedés, mint a valaha volt szocializmus. Épp 25 évvel élte túl. Most majd jól megfizetjük az árát, miközben az eddig érdemtelenül gazdagodó bankokat a köz pénzéből menti az állam. (No, ez megint egy másik történet...) Ott tartottam, hogy változni fog a szemlélet. Sorra ébredünk rá, hogy nem bírunk a hiteleinkkel. Hogy a legújabb csilli-villi csodát nem tudjuk megvásárolni. És szükségből elkótyavetyéljük a ma használt csodát és veszünk helyette valami "közlekedni jó" autótörténeti remeket. Igen sokan lesznek így. És ők, amikor beülnek a 15 éves Astrába, rá fognak jönni, hogy bizony így is lehet. Furcsa módon még akár az is lehet, hogy kevesebbet kell vele szervízbe járni. Az meg biztos, hogy megvásárolni, fenntartani sokkal olcsóbb. Ehhez nem kell szipi-szupi márkaszervíz, mert ennek mindegy, hogy ott, vagy a szomszéd józsinál cseréljük a Tesco gazdaságos olajat. És mégis megy. Megbízhatóan. Az elkövetkezendő időkben azt hiszem, sokan rá fognak döbbenni, hogy rengeteg pénzt kihajigáltak az ablakon. Mert a kényszer fogja rá vinni őket, hogy ne tegyék. És ugyancsak ők rá fognak jönni arra is, hogy bizony így is lehet ám élni. Azt meg majd meglátjuk, hogy a kényszerű tapasztalatszerzést követően, ha majd egy kis fellélegzés jön, szaladnak-e megvenni az épp aktuális visszautasíthatatlan ajánlatot és megveszik-e az új hatmilliós csodát, ami igazából épp anyit tud, mint a kényszerből használt. Meglássuk.
|