Meglepõdöm és értetlenkedem. Ezekben a kérdésekben van egy közös, számomra igen furcsa mozzanat: a levélírónak van orvosa, aki nyilván tudja, hogy mit, miért tesz és mit, miért mond, sõt az eseményeket, a betegét õ ismeri legjobban. A páciens mégsem hozzá, hanem egy idegenhez, a körülményeket nyilvánvalóan kevésbé ismerõ kollégához (hozzám) fordul.

Vajon miért? Nem bízik meg orvosában? Nem hiszem, mert akkor nyilván más kollégához fordulna. A leírtakból általában arra lehet következtetni, hogy erre nincs is oka, hisz a kolléga helyesen jár el, csak még nem járt sikerrel, amire leginkább a még sikertelen terhességet kívánók a példa.

Sajnos, az egyetlen dolog, amire gondolhatok, a párbeszéd hiánya a beteg és orvosa között: a beteg nem kérdez, mert nem akar okvetetlenkedni. Az a tapasztalata, hogy a kérdezõsködõ, okoskodó beteg nem szimpatikus, sõt az orvos majd talán gyanakvást érez a kérdések mögött és ebbõl neki hátránya származhat.

Sajnos sok esetben nem is téved. Orvosaink nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy a beteg felkészült, adekvát kérdéseket tesz fel, amelyet a saját - a kérdésekbõl levonható - színvonalon meg kell magyaráznia. Ez speciális felkészültséget, kommunikációs technikát, empátiát igényel. Az egyetemen nem tanítják, a fiatalok az idõsebbektõl nem tanulhatják, mindenki saját maga igyekszik elsajátítani, nyilván igen sok buktató, kudarc árán. Nehéz kenyér.

Magamról úgy gondolom, hogy nem csinálom rosszul, mégis érnek kemény meglepetések.

Nemrégiben egy méhen kívüli terhességet találtam és leültem elmagyarázni a fiatalasszonynak, hogy sajnos mûtétre lesz szükség, mert a "baba" nem a méhben van. Ez súlyos veszélyeket rejt magában, megrepedhet a petevezetõ, akár el is vérezhet. A mûtét a petevezetõ eltávolítása lesz, megpróbáljuk egy egyszerû (laparoszkópiás) módszerrel, minden bizonnyal sikerül stb., magyaráztam. Nem örült a mûtétnek, de látszólag megértette, még azt is, hogy ha a laparoszkópia valamiért nem sikerül, hát "fel kell vágni a hasát". Aláírta a mûtéti beleegyezõ nyilatkozatot és azután megkérdezte: "Ugye a baba azért megmarad?" Mikor kiderült, hogy nem, sírva fakadt. Húsz percig beszéltem, és nem értette, mit mondtam. Nyilván nem csak õ volt a hibás.

A másik ok az, hogy orvosaink igen elfoglaltak, nincs idejük elmagyarázni a betegnek, amit pedig az tudni szeretne. A beteg elfogadja ezt a szerepet és nem "zavarja" elfoglalt orvosát, "bízik benne". De megkérdez mást.

Néhány kolléga (talán már járt úgy mint én a fenti beteggel) úgy gondolja, hogy a beteg úgysem érti meg a bonyolult egészségügyi problémákat és elüti valamivel a választ. Sok beteg kérdezi, hogy mi a "méhszájseb", amit, mint diagnózist odavetettek neki. Az, hogy valahol egy seb, sebesülés van az emberen, az igen nyugtalanító dolog. Amikor megtudja, hogy ez nem "seb", hanem egy másik típusú, nem odavaló hámszövet a külsõ méhszájon, akkor többnyire megnyugszik, igaz ennek elmagyarázása igényel hozzávetõleg 10 percet, de lehet, hogy még rajzolni is kell a könnyebb érthetõség kedvéért.

Egy szónak is száz a vége, mit javasolok? "Kérdezze meg kezelõorvosát ...", ahogy a reklámokból ismert szlogen tartja, és ne hagyd lerázni magad ál- vagy nem érthetõ magyarázatokkal. Kollégáimnak pedig azt üzenem, hogy a képzett (nem képzelt) beteg kezelése hatékonyabb, a gyógyulás nem egy esetben gyorsabb, a befektetett energia, lehet, hogy hosszabb távon, de megtérül.

dr. Csákány M. György

origo

Hozzászólások (1)

A hozzászólások megjelenítése/elrejtése

...

sziasztok nekem nem régen volt méhen kivüli teheségem és azóta nagyon félek egy ujabb gyerek válalástol!és azt szeretném kérdezni hogy miért van egy nőnek méhen kivüli terhessége vagy mitől van

reni18 , 2009. február 24., kedd

• 
• +0
• 
• 

Szólj hozzá Te is!

A hozzászólás-űrlap megjelenítése/elrejtése

Név:

Email:

Hozzászólás:

kisebb | nagyobb

Írd be a képen látható karaktereket

Küldés